Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Oross András: A magyarországi végvidéki katonaság járandóságai a 17. század közepén
OROSS ANDRÁS 1085 A Kanizsa elleni főkapitányságban az 1670-es évek elején végrehajtott redukció miatt többek között Pölöske, Kemend és Kapornak helyőrségeitől váltak meg. 15 A magyarországi végvidéki katonaságnak nem volt egységes fizetési rendszere. Egy-egy helyőrségen belül is változtak az adott ranghoz kapcsolódó járandóságok, de az egyes végvidéki főkapitányságok fizetési rendszerében is eltérést tapasztalunk. Erről a 17. század közepén készített, az udvari kamarai tanácsosok számára összeállított kézikönyv részletesen írt. A győri németek ennek értelmében 1 havi, míg a balatoni magyarok 3 havi készpénzre voltak jogosultak évente. A németek posztójárandósága 2 havi zsoldot tett ki, míg balatoni társaik a kézikönyv tanúsága szerint 8 havi posztót várhattak. Mindeközben az 1660-as évek második feléig túlnyomórészt magyar végvidéki katonasággal megrakott bányavárosi, illetve a Kanizsa elleni és báni végvidéki várak helyőrsége 6 havi készpénz és 4 havi posztó járandóságra volt jogosult. A bányavárosi németek ugyanakkor 1 havi készpénzt, továbbá 2 havi posztó járandóságot várhattak évente. A Magyar Kamara által a Szepesi Kamarán keresztül adminisztrált felső-magyarországi végvidéki fizetés elvileg éves szinten 6 havi készpénzt és 4 havi posztót jelentett a katonaságnak. Hozzá kell tennünk ugyanakkor, hogy a kamarai számadásokban a főkapitány, a főkapitány-helyettes, a várnagyok, a kassai hajdúk, a tüzérek és a szendrői német csapatok rendszeresen feltűnnek, hiszen azokat a rendes kamarai bevételekből fizették minden évben. A kézikönyv ugyanakkor egyértelművé tette a jövendő kamarai tanácsosok számára, hogy a német katonaság a győri és bányavárosi főkapitányságban évente 6 havi élelmiszerjárandóság felvételére tarthat igényt, a magyar helyőrségek közül pedig csak a balatoni magyarok, valamint a komáromi és a tatai katonák kaptak gabona, bor és só járandóságot. 16 Hasonlóan vegyes képet mutat a horvát végvidék. Itt egy 1657. évi megállapodás értelmében a katonák 11 havi járandóságra voltak jogosultak, amiből 6 havi készpénz és 5 havi posztó illette meg őket. A finanszírozó karintiai rendek ugyanakkor megállapították, hogy ha a katonák élelmet vettek fel, akkor azt fele részben a készpénz, fele részben a posztó járandóságból kellett levonni. A krajnai rendek 6 havi járandóságot szállítottak gabonában, míg a katonák 3 havi készpénzre és 3 havi posztó ellátmányra voltak évente jogosultak.17 15 ÖStA FHKA HFU 1682.12.12. (Kt. 670. fol. 107–129.) Az 1670-es évek elején végrehajtott reformintézkedésekre, köztük a végvári katonaság redukciójára jelen összefoglalásban nem térek ki, annak újabb, részletes feldolgozását lásd Czigány I.: Reform vagy kudarc i. m. 122–129. 16 Hansdieter Körbl: Die Hofkammer und ihr ungetreuer Präsident. Eine Finanzbehörde zur Zeit Leo polds I. (Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 54.) Wien 2009. 387–398., 402–404. 17 Peter Trawnicek: Tuchsold und Landschaftsjuden: Beiträge zur Geschichte der Soldzahlung in Tuch durch die niederösterreichischen Stände und ihrer Finanzierung durch Wiener Juden im 17. Jahrhundert. Phil. diss. Wien 2000. 42.
