Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Oross András: A magyarországi végvidéki katonaság járandóságai a 17. század közepén
OROSS ANDRÁS 1079 kat adni, hogy miért is nem volt elegendő pénz a rendszerben, és ha volt, akkor hogyan és milyen feltételek mellett zajlott le egy végvidéki fizetés. A legújabb kutatások leginkább a végvidéki fizetés, finanszírozás és ellátás kapcsán a 16. századi gyakorlatot mutatták be. A szegényes forrásadottság és a meglévő kimutatások, zsoldfizetések, számadások és elszámolások sok esetben valóban téves vagy nem teljes képet nyújtanak. Sarusi Kiss Béla könyvében ugyanakkor kísérletet tett a végvidéki fizetési gyakorlat általános ismérveinek megállapítására. Bár valóban nagyon szűkös forrásbázissal dolgozott Murány kapcsán, de kimutatta, hogy a katonák fizetésük egy részét élelemben kapták meg, és az élésmester által a felvett élelmiszerről kiállított nyugtákat pedig beváltották a zsoldfizetés során. A folyamatot győri, komáromi és felső-magyarországi példákkal is illusztrálta. 4 Pálffy Géza az 1576. és 1582. évi létszám- és zsoldkimutatás alapján 18–20 000 főre becsülte a magyarországi végvárrendszerben királyi zsoldon tartott katonaság létszámát, akiknek zsoldszükséglete éves szinten már megközelítette a 1 500 000 forintot (röviden Ft) a 16. század végén.5 Kenyeres István könyvében a Magyar Királyság végvidéki rendszerében lévő katonaság élelmiszerellátását és a végvárakhoz rendelt uradalmak szerepét vizsgálta. Kimutatta többek között, hogy a magyarországi uradalmak képesek voltak a 16. század második felében a hozzájuk rendelt helyőrségek élelmezésére (azaz fedezték az élelemben a katonaság részére kiadott fizetést), valamint a hiányok pótlására a kamarák által bérelt egyházi tizedek megnyugtató alapot jelentettek. 6 A 17. század – különösen a harmincéves háború (1618–1648) és az azt követő időszak – folyamatai gyakran kimaradtak az eddigi vizsgálatokból. Kivételt Czigány István könyve jelent, aki a Finanszírozás buktatói című fejezetben körbe járta a kérdést. Sok szemléletes táblázattal és alapkutatási eredményekkel rögzíti a végvidéki iratos, azaz királyi zsoldon tartott katonaság létszámadatait, kitér ugyanakkor járandóságaikra is. Kutatásaiból világossá válik, hogy a királyi zsoldon tartott, magyarországi végvidéki katonaság összlétszáma a 17. század közepén nagyjából 14–15 000 fő körül mozgott.7 A több száz kilométeres, az Adriai-tenger partjától Erdélyig húzódó magyarországi végvárláncolat szervezetileg hat végvidéki főkapitányságra oszlott: 4 Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár. Murány végvár és uradalma a 16. század második felében. (Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1.) Bp. 2008. 121–130. 5 Pálffy Géza: A magyarországi és délvidéki végvárrendszer 1576. és 1582. évi jegyzékei. Hadtörténelmi Közlemények 108. (1995) 121–123. 6 Kenyeres István: Uradalmak és végvárak. A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. (Habsburg Történeti Monográfiák 2.) Bp. 2008. 591. 7 Czigány István: Reform vagy kudarc. Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom hadrendjébe. 1600–1700. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyvtára 4.) Bp. 2004. 102.
