Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Oross András: A magyarországi végvidéki katonaság járandóságai a 17. század közepén
A MAGYARORSZÁGI VÉGVIDÉKI KATONASÁG JÁRANDÓSÁGAI A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 1080 Károlyváros központtal a horvát tengermelléki vagy károlyvárosi, a Varasd központú vend (szlavón) vagy varasdi, a Kanizsa központú kanizsai, illetve 1600 után Kanizsa elleni, Győr központtal a győri, változó központtal (Léva, Érsekújvár, Sempte) a bányavárosi, és végül a felső-magyarországi főkapitányság, amelynek főkapitánya Kassán székelt. Az utóbbi generalátus keretén belül időről időre újjáélesztették a tiszántúli főkapitányi posztot is. Ezekkel a határvédelmi elemekkel párhuzamosan működött a kerületi főkapitányságok rendszere, amelyek alapjaiban követték a fent említett struktúrát, de egyes esetekben el is tértek tőle. 8 Az itt szolgáló katonák között több csoportot tudunk elkülöníteni: a várakban ugyan elsősorban királyi zsoldon tartott magyar és német végvári katonaság szolgált, de őket kiegészítették a szabadlegények, földesúri megyei csapatok, akiknek összlétszámát megbecsülni is nehéz. (A Győri Főkapitányság váraiban 1701-ben például 1619 királyi zsoldon tartott katona mellett 875 szabad rendű fegyveres szolgált.) Egyetérthetünk Végh Ferenccel abban, hogy különlegességük abban is kifejezésre jutott, miszerint ők nem havi fizetés fejében, hanem az általuk művelt föld földesúri járadékok alóli mentessége fejében szegődtek katonának. Így a 17. század közepére a magyarországi nagybirtokosok jelentős számú, szabadlegényekből álló magánhadseregre is szert tettek. 9 A magyarországi végvárrendszer szervezetében és társadalmában is sokszínű, és többnyire jól alkalmazkodott a helyi lehetőségekhez. Igaz ez nemcsak a várakra és a katonaságra, de – mint majd látni fogjuk – ez a változatosság megjelent a végvidéki fizetések rendszerében is. Összefoglalásunk most kizárólag a fizetésük szerint az Udvari Kamara által adminisztrált, királyi zsoldon tartott magyar és német végvidéki katonaságra koncentrál a 17. századi közepi időszakot áttekintve. A végvidéki fizetések gyakorlata a 17. század közepén A végvidéki fizetésre kiküldött biztosok utasításából lehet rekonstruálni, hogy az Udvari Kamarának milyen elképzelései és elvárásai voltak a készpénz és a posztójárandóság kiadásakor. Elsőként előírták, hogy a német és magyar végvidéki katonaság az adott végvidéki fizetésen mekkora járandóságot kap meg, azaz hány havi zsoldot folyósítanak nekik készpénzben és posztóban, illetve ennek mekkora a pénzben kifejezett értéke. A fizető biztos számára az Udvari Hadi Fizetőhivatal a posztót már előkészítette: becsomagolta, átkötötte és szekerekre pakolta, így neki már csak az erről szóló irományokat és nyilvántartásokat kellett átvenni. A pénzt közvetlenül az 8 Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig. (Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz). Történelmi Szemle 38. (1996) 190–192. 9 Végh Ferenc: A „szabad rend”. A XVII. századi dunántúli katonatársadalom egy elfeledett csoportjáról. Hadtörténelmi Közlemények 122. (2009) 443–458.
