Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Kenyeres István – Pálffy Géza: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság had- és pénzügyigazgatásának fejlődése a 16–17. században. Modellek és értelmezési lehetőségeik
KENYERES ISTVÁN – PÁLFFY GÉZA 1067 A Habsburg Monarchia esetében a 16. század második felében a 20 ezer főnyi végvári katonaságot tekinthetjük egyfajta „állandó” hadseregként, majd a tizenöt éves háború periódusában került sor hosszabb távra több tízezres haderő felfogadására: a végváriakon felül általában további mintegy 30 ezer fő alkalmazására. A harmincéves háború végére már 40–60 ezer katona harcolt Habsburg zsoldon. Az ezt követő békeidőben történő létszámcsökkentési időszakot (például 1655-ben 13 ezer fő) az 1660-as évek, majd a török elleni visszafoglaló háborúk időszakának nagyarányú hadsereglétszám-növekedése követte: 1677-ben 77 ezer, 1683-ban 55 ezer, 1687-ben 63 ezer, 1697-ben 77 ezer, 1700-ban 55 ezer, 1703-ban 76 ezer, míg 1705-ben 113 ezer főre tehető a Habsburg Monarchia immár állandó hadseregének tényleges létszáma. 97 Míg a 16. században a monarchia legfőbb hadszíntere Magyarország volt, az 1606 utáni bő fél évszázadban az oszmán frontvonal egyfelől a Portával való újabb és újabb békeszerződések, másfelől a nagy európai katonai konfliktus miatt egyértelműen második vagy mellékhadszíntérré vált, ahol a legfőbb cél a mindenáron való béke fenntartása volt. Mindezek következtében a külföldi segélyek is csökkentek, de többször redukálták (összesen mintegy 20–25%-kal) a végvári katonaság számát, ami ugyanakkor a magyar nagybirtokosok és rendek helyi szerepvállalásának növekedését, s a frontvonal széles hátországának militarizálódását hozta magával.98 A kulcsfontosságú erődök ugyan fennmaradtak, de szükséges modernizálásukra csak részben kerülhetett sor. Noha az Udvari Haditanács természetesen mindvégig megmaradt a hadügyi kormányzat és igazgatás legfőbb szervének, a harmincéves háború időszakától legfontosabb feladata a pénzügyi kormányszervekkel és hivatalokkal szoros együttműködésben a születőben lévő császári-királyi állandó hadsereg megszervezése és irányítása lett. Ez még a töredékesen fennmaradt iratanyagában is megmutatkozik. Míg a 16. században még rengeteg a Hungarica, a 17. század első harmadától ezek aránya látványosan csökken.99 Azaz nagy magyarországi háború és állandó hadakozás hiányában a Habsburg állandó haderő teljesen érthetően nem a magyar, hanem az európai hadszíntéren alakult ki. A magyar rendek ráadásul még a kialakuló császár-királyi haderő állandósuló ezredeinek Magyarországon tartása ellen is gyakran tiltakoztak,100 hiszen alattvalóiknak ezek ellátása újabb 97 Hochedlinger, M.: Austria’s Wars i. m. 104.; Uő: „Onus militare”. Zum Problem der Kriegsfinanzie rung in der frühneuzeitlichen Habsburgermonarchie. In: Kriegführung und Staatsfinanzen i. m. 114– 115.; Czigány I .: Reform i. m. 33. 98 Pálffy G.: A török elleni védelmi rendszer i. m. 205–207.; Czigány I .: Reform i. m. 99 Pálffy G.: A modern hadtörténetírás i. m. 100 Vö. pl. Czigány I. : Reform i. m. 99–106. és H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16–17. századi Magyarországon. (A felső-magyarországi városszövetség) I–II. Bp. 2004. I. 323–326.
