Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Kenyeres István – Pálffy Géza: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság had- és pénzügyigazgatásának fejlődése a 16–17. században. Modellek és értelmezési lehetőségeik
A HABSBURG MONARCHIA ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁG HAD- ÉS PÉNZÜGYIGAZGATÁSÁNAK FEJLŐDÉSE 1052 azonban ebből az évből sajnos nem ismerjük a kiadásokat. Az 1569. évi felső-magyarországi és az 1570. évi magyarországi hadi fizetőmesterek által katonai célra kiadott összegeket viszont pontosan meg lehet állapítani: ezek 1,35 millió rFt-ra rúgtak.56 Adataink alapján feltételezhetjük, hogy az 1570–1580-as években éves szin ten 1,3–1,5 millió rFt körül lehetett ténylegesen az az összeg, amelyet a Habsburg uralkodók a magyarországi katonai költségekre elő tudtak teremteni, és ennek negyedét évről évre már hitelekből biztosították. Az éves zsoldköltség-szükségletet és más katonai költségeket azonban a számadásokban feltüntetett összegnél jóval nagyobbra, minimum 1,5–2 millió rFt-ra becsüljük, amihez hozzájárult még az udvartartás éves átlagban 650 ezer rFt-ra tehető költsége is.57 Mindebből az a kö vetkeztetés vonható le, hogy amennyiben minden évben befolytak volna a monarchia jövedelmei, akkor is éppen hogy csak finanszírozhatók lettek volna a kiadások. Ugyanakkor tudjuk, hogy a 2 millió rFt-os hadi kiadási szinthez képest már eleve 500–600 ezer rFt-tal kevesebbet tudtak kifizetni, tehát minden évben nagyságrendileg ekkora deficit keletkezett, ami hosszabb távon az államadósság jelentős növekedéséhez járult hozzá. Egy, az állami hitelezők listáját feltüntető összeállítás szerint a Habsburgok 1521 és 1612 között 1,3 millió birodalmi tallért és 12,6 millió rFt-ot vettek fel.58 Nem csodálkozhatunk azon, hogy az államadósság összege II. Rudolf császár trónra lépésekor (1576) 10,7 millió rFt-ra rúgott.59 A tizenöt éves háború finanszírozása Mint láthattuk, a Habsburg Monarchia jelentős hadügyi és pénzügyi kihívásokkal szembesült az Oszmán Birodalom elleni konfrontáció során. Az 1568-ban megkötött drinápolyi békét követő időszak nélkülözte a nagy ostromokat és a tömeghadseregek felvonulását, tehát a háború legköltségesebb válfaját, ennek ellenére a stabilizálódó végvárrendszer fenntartása is jelentős pénzügyi kihívások elé állította a bécsi vezetést. Mint láthattuk, a „békeidőszakban” is nagyon sokba kerülő végvárrendszer fenntartása is komoly akadályokba ütközött, hitelek folyamatos felvétele nélkül nem is lett volna finanszírozható. Ehhez képest a hosz szú török háborúnak nevezett tizenöt éves háború (1591–1606) időszakában a 56 Kenyeres I.: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai i. m. 109–111. 57 Rauscher, P.: Zwischen Ständen i. m. 248–271.; Peter Rauscher: Die Finanzierung des Kaiserhofs von der Mitte des 16. bis zu Beginn des 18. Jahrhunderts. Eine Analyse der Hofzahlamtsbücher. In: Hofwirtschaft. Ein ökonomischer Blick auf Hof und Residenz in Spätmittelalter und Früher Neuzeit. Hrsg. Gerhard Fouquet – Jan Hirschbiegel – Werner Paravicini. Ostfildern 2008. 415–417. 58 Lukas Winder: Die Kreditgeber der österreichischen Habsburger 1521–1612. In: Das „Blut des Staats körpers”. Hrsg. Peter Rauscher – Andrea Serles – Thomas Winkelbauer. München 2012. 440–441. 59 Rauscher, P.: Zwischen Ständen i. m. 308–309.
