Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
A FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM ÉS A KATOLIKUS MONARCHIA A 16–17. SZÁZADBAN 1008 egy komplex pénzügyi manőverbe kezdett az adósságok és azok kamatainak az átütemezése érdekében. Valójában csak a rövid lejáratú adósságot érintette a manőver, amely során az adósságállomány kamatait igyekezték rendezni a hitelezőkkel. Tehát a korabeli államcsőd valójában nem más, mint adósság-átütemezés és a kamatok visszafizetése. Ráadásul a korona csak a legritkább helyzetben „elszenvedője” a gazdasági eseménynek, sokkal inkább aktív és tudatos irányítója. Példaként tekintsünk át néhány adósságrendezést. 1557-ben II. Fülöp bejelentette, hogy apja, V. Károly által felhalmozott adósságokat ő nem vállalja át. Még 1556-ban az ifjú uralkodó udvarában felmérték, hogy milyen örökséget hagyott az édesapja lemondását követően, és azt tapasztalták, hogy csak a rövid lejáratú hitelek összege (asiento) eléri a 7 524 000 dukátot, és ebből 5 224 000 dukátnyi asientok az eljövendő 1557 és 1660 között elzálogosított forrásokat kötötték le. További 1 740 000 dukát várt elzálogosításra a deficit és likviditási problémák okán. Ugyanekkor még kalkulálni kellett 4 086 200 dukátnyi rendes költséggel, de erre nem voltak szabad bevételi források. Így a bevételeket többszörösen meghaladó, kb. 12,6 millió dukát lebegő adósság és ki nem fizetett összeg terhelte a fiscust, amiből legalább a felére semmi fedezet nem volt. Az uralkodó valójában a rövid lejáratú hitelek (asiento) visszafizetésének felfüggesztését rendelte el, valamint sikeres, intenzív tárgyalásokat folytattak a hitelezőkkel, hogy az asientokat átalakítsák hosszú távú, konszolidált adósággá (azaz jurová). A tranzakciót egy sokkal kedvezőbb kamatkörnyezettel igyekeztek vonzóvá tenni a hitelezők számára. 59 Pár évvel később újabb pénzügyi krízis alakult ki, amelynek során a genovai pénzemberek túl nagy kontrollt szereztek az államadósság és az állami bevételek kezelése felett. Egyes pénzügyi szervekben konkrétan a genovai bankárok képviselői is ott ültek, részt vettek a mindennapi ügymenetben. Magáról az adósság-visszafizetés felfüggesztéséről már 1573-ban megszületett II. Fülöp környezetében a döntés, de a lépést két évig, egészen 1575 szeptemberéig elhalasztották, hogy megteremthessék hozzá a megfelelő politikai helyzetet. Legfőbb politikai szempont az volt, hogy a németalföldi háború finanszírozására a lehető legkisebb veszteséget gyakorolja a lépés. Talán nem véletlen, hogy a zsoldfizetések miatt fellázadt németalföldi spanyol hadsereg egy évvel később, 1576. november 4. és 7. között fosztotta ki Antwerpent, ami akkor valójában a spanyol korona birtokában volt, és egyike a korabeli jelentős európai pénzváltó piacoknak.60 A hitelek felfüggesztéséhez és újratárgyalásához szükséges volt egy pénzügyi tartalék felépítése, amit az alcabala adó kirovási rendszerének a 59 Carlos Morales, C. J.: El precio del dinero i. m. 71–87. 60 Lovett, A. W.: The Castilian bankruptcy of 1575. Historical Journal 23. (1980) 899.; James D. Tracy: A Financial Revolution in the Habsburg Netherlands. Renten and Renteniers in the County of Holland, 1515–1565. Berkeley 1985.
