Századok – 2018

2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században

KORPÁS ZOLTÁN 1009 felemelésével értek el. Így csak ebből az adónemből 2,5 millió dukát bevételt sikerült generálni. Ezt követően egyrészt felfüggesztették a nem sokkal korábban elzálogo­sított javak átadását, illetve az 1561 után kötött valamennyi asiento-szerződést is. A lépések is mutatják, hogy valójában nem volt csődközeli állapot, annak ellenére sem, hogy a lebegő adósság 15 millió dukátra rúgott, amiből kb. 5 millió dukátnak nem volt fedezete, a többi mögött pedig juro szerződések biztosították a pénzügyi hátteret. De ilyen helyzet előtte és utána is előállt a spanyol birodalom gazdaságtör­ténete során. Úgy tűnik, hogy a választ arra, hogy miért volt szükség erre a komplex pénzügyi manőverre, inkább a genovai bankárokkal való együttműködés területén kell keresnünk. II. Fülöp udvarának a célja elsődlegesen az volt, hogy az elzálogosí­tott bevételek feletti kontrollt visszanyerjék, a deficitet pedig úgy kezeljék, hogy új­ratárgyalásra kényszerítik a hitelezőket a hitelek és váltók költségeinek, kamatainak ügyében. Az 1575-ös bejelentést követően 1576-ban a pénzügyi válságkezelő akció azzal folytatódott, hogy az uralkodó utasítására a hitelek jelentős részét egyoldalúan hosszú lejáratú jurora alakította át. A kormányzati szándék alapjában véve sikeres lett, hiszen II. Fülöp visszanyerte pénzügyi mozgásterét, igaz, annak árán, hogy jó pár genovai és más nemzetiségű bankár csőd közeli állapotba került. Végül 1577-re megszületett a megállapodás a hitelezőkkel: Fülöp visszavonta az asientok nyere­ségeit megnyirbáló költségcsökkentési rendeleteit, cserébe viszont a pénzemberek elfogadták a kérdéses hitelek jurokká történő átalakítását. Ugyanakkor ez a siker valójában a németalföldi és itáliai háborúk folytatásához szükséges likviditási prob­lémát oldotta meg. A konszolidált államadósság (juro) pár év alatt mintegy 25%-kal megemelkedett, kb. 40 millióról (1573) több mint 50 millió dukátra (1577) úgy, hogy a kamattartozás ehhez képest nem növekedett annyit, 2,7 millióról mintegy 3 millióra. További problémát jelentett, hogy valójában a bevételek nem szabadul­tak fel, továbbra is tartósan elzálogosítva maradtak, ami hosszú távon káros hatást gyakorolt a korona pénzügyeire. A mérleg másik serpenyőjébe érdemes azonban el­helyezni, hogy 1575 után a Katolikus Monarchia pont az 1575-ös pénzügyi válság során kialakított megoldások révén vált képessé arra, hogy likviditási helyzetét ja­vítsa. Ezáltal éveken keresztül tudott finanszírozni több fronton zajló párhuzamos háborúkat nemcsak Németalföldön, hanem Itáliában, Franciaországban, a földkö­zi-tengeri és az atlanti-óceáni térségben egyaránt. 61 A további fizetési felfüggesztések, államcsődök közül csak utalás szintjén sze­retnék kitérni az 1607. évire, amikor az 1601 óta problémát okozó magas lebegő államadósság mellett nem volt elég elérhető bevételi forma, hogy az asientokat ju­rokká alakítsák át, és ezzel konszolidálják az adósságszintet. A költségvetésen lévő 61 Carlos Morales, C. J.: El precio del dinero i. m. 26–27., 105–123.; Uő: Endeudamiento dinástico i. m. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents