Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
KORPÁS ZOLTÁN 1003 évek (például 1594), amikor a költségek 25%-át ez az egy front vitte el, miközben a Monarchiának még számos egyéb háborús területen is helyt kellett állnia. Amikor 1594-ben 4,10 millió dukátot költött a korona Németalföldre, közel hasonló tételben költekezett más frontokon, ami „védelem” címszó alatt jelenik meg 3,50 millió dukát értékben. Tehát a kiadások több mint 50%-át háborúk vitték el. De ne gondoljuk azt, hogy az úgynevezett békeévekben a helyzet másképpen nézett volna ki. Például 1617-ben, amikor elvileg a Katolikus Monarchia békében volt a három nagy ellenfelével – a hollandokkal, franciákkal és angolokkal egyaránt –, a korona költségei egyáltalán nem csökkentek, és 13 millió dukát környékén voltak. A háborút azonban valójában nemcsak adó- (vagy egyéb rendes vagy rendkívüli) bevételekből finanszírozták. A legjelentősebb teher a korona pénzügyi egyensúlyában a dinasztikus politika hitelezési rendszeréből fakadt. A Habsburg uralkodók hitelszerződései jellemzően hosszú lejáratú állampapírokra, azaz konszolidált államadósságra (juro) és rövid lejáratú hitelszerződésekre, azaz lebegő államadósságra épült (asiento). A konszolidált államadósság (juro) utáni kamattörlesztés önmagában drasztikus méretű volt. Az expanzívan növekvő eladósodás a 9–14%-os kamatkörnyezetben hatalmas kamatterhet is jelentett. De az asiento-szerződések is hasonló hatást gyakoroltak a fiscusra, mivel 1566 és 1600 között a korona 438 asiento-szerződést kötött összesen 83 188 578 dukát értékben.55 Önmagában csak a kamatok visszafi zetése 1559 és 1621 között az 1,49 millió dukátról 5,60 millió dukátra növekedett. Ezek a hatalmas összegek azon felül, hogy az évtizedek során folyamatos növekedést mutattak, ráadásul – évektől függően – a kiadások 33%-át, nem ritkán több mint 50%-át jelentették. A két teher (államadósság kamatterhei és a németalföldi háború súlya) viszont már maga alá temette a korona likviditását. Joggal merül fel a kérdés, hogy ilyen környezetben a bankárok, a hitelező magánemberek miért nyújtottak további hiteleket a koronának? Miért öntötték a pénzt a feneketlen zsákba? Túl egyszerű válasz lenne – bár nem teljesen valótlan –, hogy ők is futottak a befektetéseik után, és az újabb hitelek megadásával tulajdonképpen a korábbi hiteleik és kamataik (legalább egy részének) megtérülését remélték. A Bourbon-korszak pénzügyeinek egyik legérdekesebb eleme, hogy a Habsburgok katasztrofális eladósodása 1700 után olyan hatást gyakorolt a Bourbon pénzügyi politikára, hogy kifejezetten rettegtek a Habsburg örökség terhe alatt tovább eladósodni. A 18. századi spanyol fiskális állam egyik legfontosabb ismérve, hogy a korona sokkal konzervatívabb pénzügypolitikát folytatott, nehezebben vállalt háborús terheket, és az államadósság nem növekedett olyan mértékben, mint ahogy ez más államok esetében történt. 55 Carlos Morales, C. J.: El precio del dinero i. m. 43–46.; Carlos Morales, C. J.: Endeudamiento dinás tico i. m. 64–65.
