Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
A FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM ÉS A KATOLIKUS MONARCHIA A 16–17. SZÁZADBAN 998 és a spanyol intézményeket is átható csempészet a felelős mindezért. A képet azonban szükséges azzal is árnyalni, hogy a nemesfémek egy része a gyarmatokon maradt, az ottani közigazgatást gazdagította, illetve meglepő nagy arányban jutott Ázsiába is, hiszen a Távol-Keleten az egyetlen egyetemesen elfogadott fizetési eszköz az ezüst és az arany volt. Ennek köszönhető a Manila és a mexikói Acapulco között hajózó manilai galleón, a világtörténelem talán egyik legértékesebb kereskedelmi hajója volt. Odafelé amerikai nemesfémet, visszafelé ázsiai és távol-keleti fűszereket, porcelánt és egyéb értékes tárgyat szállított. Egyes kutatók úgy tartják, hogy az 1521 és 1610 között a gyarmatokon kibányászott mintegy 15 000 tonna nemesfémből kb. 60% jutott Spanyolországba, 25% a gyarmatokon maradt, 15% pedig Ázsiába került.46 Úgy tűnik, hogy a 17. század második felére a gyarmati kereskedelem külföldi kézbe került, például a kereskedelem egyik központjában, Sevillában már jelentősebb súlyuk volt a francia, angol, holland és egyéb nemzetiségű kereskedőknek, mint a hazaiaknak. A gyarmati kincsek sorsa is jól mutatja az európai, azon belül is leginkább az angol és a spanyol fiskális-katonai államok egyik legfontosabb megkülönböztető jelét. Míg az angol korona dinasztikus érdekei sokkal szorosabb összhangban voltak az alattvalók, köztük a kereskedők, pénzemberek, vállalkozók szándékaival, a korona sikeresen folytatott olyan gazdaságpolitikát, amely a kereskedelemre ösztönzően hatott. Így az alattvalók szívesebben finanszírozták a korona hiteligényeit a háborús terjeszkedéshez. Ezáltal kialakult egy szimbiózis, ahol a háború sokszor a kereskedelmi expanziót is szolgálta. Ezzel szemben a Habsburg-dinasztia stratégiája sokkal kevésbé szolgálta a spanyol alattvalók érdekeit, a multicentrikus állam nem a kereskedelem ösztönzésre használta fel a beáramló hatalmas vagyont, hanem a globális hatalom dinasztikus érdekeit szolgáló, a forrásokat végtelen mennyiségben felszippantó dinasztikus háborúkra és politikára. Ezeket a Spanyolországtól gyakran távol zajló, nem az alattvalók valós érdekeit szolgáló dinasztikus politikai és katonai akciókat jelentős részben spanyolországi pénzügyi források révén fedezték, ami joggal vívta ki a spanyol és különösen a terhek túlnyomó részét viselő kasztíliai alattvalók gyakori elégedetlenkedését. A két állam hatékonysága közötti legnagyobb különbség abban rejlik, hogy a 18. század folyamán a brit esetben a korona kereskedelemösztönző tevékenysége re-invesztícióként visszahatott az államfinanszírozás fenntarthatóságára, ezzel szemben a 16–17. századi spanyol birodalomban ez nem történt meg. Amikor a spanyol birodalom bizonyos gondolkodói, például 46 Uo. 25–26.; Cerezo Martínez, R.: Las Armadas de Felipe II. i. m. 84., Ádám Szászdi Borja: Preliminary Estimates of Gold and Silver Production in America. In: Precious Metals in the Age of Expansion. Papers of the XIV’th International Congress of the Historical Sciences. Ed. Hermann Kellenbenz. Klett–Cotta 1981. 151–224.
