Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
KORPÁS ZOLTÁN 983 pontokban eltéréseket emelnek ki azt hangsúlyozva, hogy a spanyol uralkodók a 18. században olyan válságos állapotokat örököltek Habsburg elődjeiktől, hogy annak eredményeképpen két vezérmotívum jellemezte a korszak hispániai nagypolitikáját: egyrészt mindenáron meg akarták akadályozni az eladósodást, másrészt a háborúkat, amennyire lehetett, el kívánták kerülni. 11 Egyes atlanti államok – elsősorban Anglia a 18. században – arra törekedtek, hogy hatékony pénzügyi intézményeket hozzanak létre, amelyek a tőkepiacokkal összekapcsolódva pénzügyi forrásokat biztosítottak, de egyben az állam költekezését keretek között tartva, kereskedelem és gazdaságösztönző lépések révén teremtettek hatékony és fenntartható működést. Társadalmi szempontból ez egyben azt is jelentette, hogy a korona hatékony együttműködést alakított ki a kereskedelemben érdekelt, abból vagyonosodó és jellemzően „nemzeti” társadalmi rétegekkel, akik cserébe sokkal szívesebben hitelezték a korona háborúit. Az uralkodó ezáltal olcsó hitelhez jutott, „ellenszolgáltatásként” viszont a háború sokkal inkább a kereskedelmi érdekeket (is) szolgálta. Ezek az államok, amelyek a fiskális-katonai államban a fogalom mindkét tartalmi részére hatékony megoldást találtak, szemmel láthatóan hosszú távon fenntartható globális hatalmakká váltak. Ugyanakkor, más dinasztiák – így a spanyolországi Habsburgok – más utakat jártak, a dinasztikus politika a drasztikus eladósodásra épült, ami azonban összeegyeztethetetlen volt a tartós gazdasági növekedéssel. Joggal merül fel a kérdés, hogy mennyire hasonlítható össze egy olyan összetett birodalom, mint a Katolikus Monarchia más államokkal, a protestáns Angliával, a katolikus Franciaországgal vagy a Holland Köztársasággal? A Katolikus Monarchia önmagában olyan komplex, többközpontú állam volt a 16–17. században, ahol a birodalom heterogenitása, az egyes területek földrajzi távolsága, a három, sőt Fülöpszigetek révén négy kontinensre kiterjedő mérete miatt egyedülálló volt. Talán a korabeli Oszmán Birodalom vagy a 18–19. századi Anglia (immár teljesen más történelmi környezetben) küzdött hasonló méretű kihívásokkal. Az összehasonlítást az is nehezíti, hogy a Katolikus Monarchia dimenziói okán egyszerűen nem is volt nagyon más megoldás, mint a külföldi tőkepiacok, az európai bankár-dinasztiák bevonása, ami az adott struktúrák mellett folytonos és növekvő eladósodáshoz vezetett. A hatalmas méretek, a sokszínű rendi rendszerek nemcsak a Habsburg dinasztia egyes koronáin belül, hanem a koronák és tartományok között szintén sokszínű megoldást igényeltek: a birodalom finanszírozásához Európa tőkepiacainak teljességére volt szükség. Más szóval: a helyi, azaz kasztíliai és más spanyol tőkeerő kevés volt ahhoz, hogy a dinasztikus politikát hatékonyan kiszolgálja. Viszont a nemzetek feletti dinasztiához kötött fiskális megoldások 11 González Enciso, A.: El estado fiscal-militar i. m. 286–288.
