Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Ágoston Gábor: Oszmán hadügyi változások a 16–18. században
OSZMÁN HADÜGYI VÁLTOZÁSOK A 16–18. SZÁZADBAN 980 magánhadseregeiket. Ezek a jövedelmek tehát nem vesztek el Isztambul számára, hisz a kormány rendszeresen mozgósította e csapatokat. Ezért is elhibázott egyes gazdaságtörténészek kísérlete, hogy az oszmánok és az európai államok fiskális és katonai forrásainak összehasonlításával próbálják magyarázni az előbbiek katonai gyengülését. Ilyen szedett-vedett seregekkel – amelyek harckészültsége, fegyelmezettsége, tudása és fegyverzete is meglehetősen vegyes volt – persze egyre nehezebb volt harcolni olyan ellenfelek ellen, ahol a hadügyek fejlődése épp ellentétes fejlődési utat járt be. A 17. század végére a bécsi kormányzat ugyanis egyre jobban ellenőrzése alá vonta a seregek kiállítását és finanszírozását. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a központosítás mértékében a bécsi hadügyi kormányzat egészen az 1740-es évekig elmaradt európai riválisaitól. Mégis – összehasonlítva az oszmánokkal – a bécsi központi kormányszervek a 17. század végére olyan ellenőrzést biztosítottak az uralkodónak és tábornokainak a hadügyek és pénzügyek felett, amiről a padisah és nagyvezírei álmodni sem mertek. CHANGES IN THE OTTOMAN MILITARY ORGANISATION IN THE SIXTEENTH TO EIGHTEENTH CENTURIES by Gábor Ágoston SUMMARY In the sixteenth century, during the era of seasonal campaigns, the Ottomans enjoyed military superiority against their neighbors due largely to their military potential and superior logistics. However, the seventeenth and eighteenth centuries brought protracted wars, overburdened frontiers, and stronger enemies. This paper examines how the Ottoman government, ruling elite, and military establishment adapted to – and profited from – these new circumst ances. It focuses on the growth of the standing army of the Porte, the decline of fief-based provincial cavalry, and the rise of the household troops of provincial governors. While military devolution enabled the Ottomans to mobilize armies comparable both in size and composition to their Habsburg rivals at the end of the seventeenth century, in the long run the decentralized Ottoman military fell short in comparison to its eighteenth-century rivals.
