Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Balogh Piroska: Koppi Károly – Kísérlet a göttingeni modern történettudomány metodikájának magyarországi meghonosítására
BALOGH PIROSKA 963 berlini kiadóval, Friedrich Nicolaival. Másfelől jelentette hagyatékok felvásárlását: Koppi leveleiben rendszeresen értesíti magyarországi kollégáit az általa ismert hagyatékokban felbukkanó érdekes könyvekről.76 Végül, ugyancsak levelei tanú sága szerint, hazai körökben igen elterjedt volt a fontos szakmunkák kölcsönadása is. 77 Megfigyelés és reagálás: a jelenben mozgó tudós Mint az professzori székfoglaló beszédében olvasható, Koppi a történelemről nem azt a képet akarta kialakítani hallgatóiban, mintha az halott ismeretek tárháza lenne, de még csak nem is vakon követendő példa- és anekdotatár – sokkal inkább a jelen megismerésének és a jelen stratégiaalkotásának eszköze.78 Ezért az antikvitásról sem a Johann Joachim Winckelmann által megalkotott nosztalgikus kultúrvíziót mutatta be, inkább a göttingeni ókortudós, Ch. G. Heyne szemléletéhez79 állnak közel az efféle megállapításai: „A legkevésbé sem okos dolog az antikvitás feltétlen csodálata, sőt, hogy úgy mondjam, ostobaság azt kí vánni, hogy olyan elvek szerint élj, amelyek szerint nem élhetsz, s ha élhetnél, sem volna különösebben jó, semmint hogy azon elveket megismerd, melyek szerint élned kell.”80 A történelem hasznát és méltóságát bemutató beszédének talán legfonto sabb tételei a historia universalis két sajátságára irányítják rá a figyelmet. Egyrészt a történelem tanulmányozása szerinte nem más, mint kiterjesztett tapasztalási folyamat. Saját helyzetünk megismerésében a historia universalis tanulmányozásá nak olyan, vagy még nagyobb szerepe van, mint az utazásoknak. Mindemellett a történelem, ha jól oktatják és tanulják, érzelmeket kelt: „Ügyeljetek arra, hogy csodálkozzatok, vágyakozzatok, reméljetek, féljetek, haragudjatok és megnyugodjatok, mindezt a lehető legkellemesebb váltakozással.” 81 Ezen érzel mek pedig alapvetőek az ember ember-mivoltának, humanitásának megtapasztalásához. A történelem tehát antropológiai diszciplí na, mely az ember önismeretét mélyíti el: „Az emberi közösségnek, társadalomnak, melyben hasznos módon élni 76 Czirbesz Jónást például egy héber nyelvű könyv felbukkanásáról tájékoztatja, ami egy Engelhardt nevű gyűjtő hagyatékában található. Balogh P.: Az 1780-as évek i. m. 17. 77 Czirbesszel Matthias Dogiel: Codex diplomaticus Regni Poloniae et Magni Ducatus Lithuaniae. Vilna 1758. című kötet kölcsönadása kapcsán levelezik. Uo. 78 Koppi Károly: Prolusio, dum munus professoris Augusti iussu et arbitrio solemniter auspicaretur dicta. De dignitate et utilitate Historiae. Pest 1784. A beszéd bővebb fogalmazványának szövegét közölte: Balogh P.: „... ut nulla” i. m. 13–46. 79 Vö. Gustav Adolph Lehmann: Christian Gottlob Heyne und die alte Geschichte. In: Christian Gott lob Heyne. Werk und Leistung nach zweihundert Jahren. Hrsg. Bablina Bäbler – Heinz-Günther Nesselrath. Berlin 2014. 63–74. 80 Koppi K.: Prolusio i. m. 27. 81 Uo. 13.
