Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Krász Lilla: Tudásképzés és tudásközvetítés Magyarországon 1770–1830
951 KRÁSZ LILLA pesti egyetem történészprofesszorává lett Koppi Károly „tudós profiljának”, világi-intellektuális levelezőrendszerének feltérképezésén keresztül tárja fel a histo ria universalis göttingeni mintára történt bevezetése révén a magyarországi tör ténettudomány szemléleti, tartalmi és módszertani megújításának folyamatát. Bodnár-Király Tibor a német, s kiemelten a göttingeni, valamint az osztrák statisztikatudomány időben változó tartalmi elemeit, fogalmi készletét vizsgálja, és elsődlegesen a statisztikai kompendiumok módszertani bevezetőit alapul véve, a német nyelvterületről érkező hatások és minták magyarországi recepciója során a lokális adaptáció kontextusában kibontakozó szelekciós stratégiákra kérdez rá. Sz. Kristóf Ildikó a természettudományokból kiágazó etnográfia és etnológia iránti hazai érdeklődés , majd későbbi intézményesülés szempontjából meghatá rozó Alexander von Humboldt alakját, útleírásaiban megjelenő Magyarországreprezentációk forrásait, holisztikus tájleíró módszerének hatástörténetét mu tatja be, s kitér hazai befogadóinak közegére is. Kurucz György azt vizsgálja, hogy a magyarországi agrárszakoktatás megjelenésében kiemelt szerepet játszó keszthelyi Georgikon két tanárának – a sokoldalúan képzett Gerics Pálnak és a kertész-ampelológus Lehrmann Józsefnek – nyugat-európai utazása során a göt tingeni minták nyomán kialakított, előzetesen instrukciókban rögzített megfi gyelési szempontok, és az útijelentésekben komplex entitásokként megjelenített élmények miként szolgálták az oktatásban és a birtokgazdálkodási gyakorlatban adaptálható hasznos tudás megszerzését, a szakirányú kapcsolatépítést és piacku tató tevékenységet. Krász Lilla tanulmányának fókuszába a medicina területén az elmélet és a gyakorlat 18. század második felében regisztrálható pozíciókeresésének problematikáját helyezi, s azt mutatja be, hogy a magyarországi medicina oktatása és egész szervezete tekintetében mintaadó bécsi orvosi fakultás képzési programjában hogyan egészült ki és kapcsolódott össze az elméleti stúdiumok absztrakt tartalma a kórházi gyakorlattal, a formalizált megfigyelések írásos rögzítésének rendszerével és a különböző demonstrátumok alkotta gyűjtemények használataival. Gurka Dezső a 18–19. századforduló időszakában megélénkülő mineralógus-peregrinációt olyan jelenség-együttesként ábrázolja, amely több német (Jéna, Freiberg, Göttingen) és hazai (Selmecbánya) oktatási, tudományos és kulturális színtér, képzési központ részvételével, bizonyos gazdasági kényszerek mentén az innovatív, gyakorlatorientált tudásképzés, a kölcsönösségen alapuló tudományos transzferek fontos területévé formálódott. A századforduló időszakára hol a szerényebb anyagi, tárgyi és infrastrukturális lehetőségek kompenzálására, hol egy-egy kiemelkedő személyiség kreativitásának hatására a magyarországi tudományosságban létrejött különböző szélességű és különböző sebességű interakciók sokasága nem csupán a felhalmozott és közvetített tudásállomány mennyiségét, hanem egyre inkább annak minőségi