Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Krász Lilla: Tudásképzés és tudásközvetítés Magyarországon 1770–1830
952 TUDÁSKÉPZÉS ÉS TUDÁSKÖZVETÍTÉS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 összetételét is jelöli. Jól mutatják ezt a levelezés- és utazásalapú kapcsolati hálózatok, privát és intézményekhez köthető tudományos gyűjtemények, oktatási központok változó képzési programjai, s nem utolsósorban a jórészt göttingeni eredetű , több tud ásterület összekapcsolását feltételező komplex megismerési módszer (lásd például a mineralógiában a gesammte Mineralogie koncepció , az etnológiá ban a Gesamtforschung modell), valamint a „terepmunka”- gyűjtés – összehasonlí tás folyamatsort követő megfigyelések leírására, rendszerezésére és értelmezésére használt formalizált reprezentációk. Szándékunk szerint a hat írás nyomán ki bontakoznak azok a személyi, diszciplináris és módszertani átfedések, továbbá a tudásközvetítés pedagógiai koncepcióiban, az absztrakt tartalmak és tudományos megismerési gyakorlatok adaptációs mintázataiban, valamint a mediális és tárgyi eszközök használataiban megmutatkozó kölcsönösségek, amelyek többé-kevésbé igazodva a Habsburg birodalmi érdekek diktálta politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális szükségletekhez a kora modern magyarországi tudományosságot dinamikus mozgásban tartották. Krász Lilla
