Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Krász Lilla: Tudásképzés és tudásközvetítés Magyarországon 1770–1830
950 TUDÁSKÉPZÉS ÉS TUDÁSKÖZVETÍTÉS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 Ehhez az európai diskurzushoz kívánunk csatlakozni a 2016 októberében hat kutató (két történész, egy klaszikafilológus-irodalomtörténész, egy filozófiatörténész, egy történész-antropológus és egy politológus) részvételével indult négy éves futamidőre tervezett NKFIH projektünkkel, amelynek keretében a tudásáramlás magyarországi specifikumainak, a szaktudományok kialakulásának az 1770 és 1830 közötti időintervallumban történő rekonstruálására vállalkoztunk. Ez az az időszak, amikor kialakult a hazai tudományosság intézményrendszere: a Nagyszombatról Budára, majd Pestre költöztetett egyetem szervezete, az Akadémia tudományos osztályai, s a 19. század első évtizedeiben jelentek meg az első tudományos folyóiratok. Projektünkben a göttingeni eredetű Wissenschaft vom Menschen episztemológiai keretként, tudásszervezési gyakorlatként egy aránt értelmezhető koncepció mentén határoztuk meg a vizsgálni kívánt tudományterületek körét. A koncepció alkalmasnak tűnik annak az antropológiai fordulatként is aposztrofált radikális változást jelző tudománytörténeti tradíciónak a megragadására, amelyben a „szekuralizált, naturalizált és historizált” ember életvilágait, cselekvési tereit és ezek struktúráit megjelenítő tudományok fokozatosan új rendszerbe szerveződve, új szemléletet, új módszert, új tudomá nyos gyakorlatokat teremtettek.3 Vizsgált időszakunkban Magyarország viszony latában a göttingeni egyetem speciális oktatási-kutatási-módszertani programja más, elsősorban bécsi, német, angol hatások párhuzamos érvényesülése mellett, közvetett vagy közvetlen formában, de mindenképpen meghatározó mintaként jelentkezett, s jelentősen hozzájárult ahhoz a látványos átrendeződési folyamathoz, ami a formálódó szaktudományok rendszerében, felosztásában, tudományszemléletében, s általában a tudományos tartalmak fogalmi készletének, beszédmódjának, nyelvi kódolásának kialakításában bekövetkezett. Ez az átrendeződési folyamat az általunk alapkutatások szintjén vizsgálni kívánt hét tudományterület, úgymint filozófia, államtudományok/statisztika, történettudományok, esztétika/ klasszikafilológia, medicina, etnológia/antropológia és az ökonómián belül az agrártudomány hazai szervezetrendszerének kialakulásában jól nyomon követhető. Az alább következő hat írásban különböző műfajú és különböző nyilvánosságú, az első kutatási évben feltárt forrásszövegek (elsősorban levelezések, útleírások és úti jelentések, gyűjteményjegyzékek, egyetemi tankönyvek, képzési tervezetek és alapszabályok, egyetemi matrikulák) felhasználásával hat tudásterület magyarországi szervezetrendszerének kialakulása tekintetében meghatározó kapcsolati hálózatok, episztémikus színterek, mediális és materiális eszközök komp lex használatai kerülnek bemutatásra. Balogh Piroska a piarista szerzetesből a 3 Wissenschaft als kulturelle Praxis, 1750–1900. Hrsg. Hans Erich Bödeker – Hanns Peter Reill – Jürgen Schlumbohm. Göttingen 1999. 11–20.
