Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Krász Lilla: Tudásképzés és tudásközvetítés Magyarországon 1770–1830
949 TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 17701830 Tudásképzés és tudásközvetítés Magyarországon 1770–1830 Az utóbbi közel négy évtized ben a tudományos tudástermelés és tudásközvetítés tér- és időbeli kontextusokhoz kötött mintázatainak kutatásában alapvető fordulatot hozott a tudományok és a kultúra belső kapcsolatának a cultural turn törekvéseihez köthető multidiszciplináris vizsgálata. A kulturális fordulat nyomán kibontakozó – mindinkább a humántudományok és természettudományok közötti közvetítő szerepet betöltő – új tudománytörténet-írásban az addig meghatározó fejlődésparadigmába szerveződő, a célok, okok, szándékok és eredmények megértését célzó koncepciók helyébe a tudás előállításának, elosztásának, autorizációjának a töré sek, megtorpanások, felívelések, visszafordulások jelenségei által kísért összetett folyamatait értelmező és ezeket relativ áló modellek kerültek. 1 A perspektívaváltás jegyében a tudománytörténészek kiemelten a kora újkori és újkori időszakra nézve a tudományos tudás, az ahhoz kapcsolódó társadalmi és kulturális gyakorlatok, absztrakt tartalmak térbeli terjedésének, befogadásának, átvételének és elsajátításának elsősorban a nyugat-európai régióra jellemző szerkezeti sajátosságait, sokszínű variációit metaforikus fogalmak (diffusion, dissemination, transport, export, exchange, flow, circulation, translation, traveling knowledge, knowledge in transit) köré épülő koncepciók kidolgozásával igyekeztek megjeleníteni. 2 1 A tudománytörténet-írásban a kulturális erőtér és a tudomány összekapcsolásával, egymásra vonatkoztatásával jelentkező perspektívaváltás Michel Foucault (Uő: A szavak és a dolgok. Bp. 2000 [1966]; Uő: A tudás archeológiája. Bp. 2011. [1969]) és Thomas Kuhn (Uő: A tudományos forradalmak szerkezete. Bp. 2000. [1970]) úttörő munkássága nyomán bontakozott ki az 1980-as évek második felétől. E tekintetben máig a legtöbbet idézett, leginspiratívabb szerzők közé tartoznak Simon Schaffer (Uő – Steven Shapin: Leviathan and the Air Pump: Hobbes, Boyle and the Experimental Life. Princeton, 1985.), Bruno Latour (U ő : Science in Action. How to Follow Scientists and Engineers through Soci ety. Cambridge 1987.), Mario Biagioli (Uő: Galileo, Courtier. The Practice of Science in the Culture of Absolutism. Chicago 1993), Paula Findlen (Uő: Possessing Nature, Museums, Collecting and Sci entific Culture in Early Modern Italy. Berkeley 1994.), Lorraine Daston (Uő – Katharine Park: Won ders and the Order of Nature, 1150–1750. Cambridge Ma-London 1998.), Steven Shapin (Uő: The Scientific Revolution. Chicago 1996.). 2 A tudás terjedésének korábbi lineáris modelljeivel (különösen a gyarmati tudáskultúrákra alkalmazott diffúziós modell, lásd George Basalla: The Spread of Western Science. Science 156 (1967) 611– 622.) szemben az 1980-as évektől jelentkező alternatív modellek sorában kiemelkednek a translatio (Latour, B.: Science in Action i. m.) és a histoire croisée koncepciók ( Michael Werner – B é nédicte Zimmer mann: De la comparaison à l’histoire croisée. Paris 2004.), a kulturális transzfer kutatások ( Michel Es pagne: Les transfers culturels franco-allemands. Paris 1999.), a tudás geográfiái koncepcióba szerveződő vizsgálatok (Geographies of Nineteenth-Century Science. Eds. David N. Livingstone – Charles W. J. Withers. Chicago–London 2011.), valamint újabban a tudásközvetítés gyakorlatait a birodalmi centrum és a lokalitások kontextusában tárgyaló megközelítések (Negotiating Knowledge in Early Modern Empires. Eds. Kontler László et al. Basingstoke 2014.).
