Századok – 2017

2017 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Püski Levente – Kerepeszki Róbert (szerk.): A „Nagy Háború” és emlékezete (Végh Loretta Vivien)

939 TÖRTÉNETI IRODALOM

tanulmánykötet, mely a 2014. szeptember 17–18-án Debrecenben a háború 100. évfordulójára megrendezett azonos című konferencia anyagát tartalmazza. A gyűjteményben szereplő 18 tanulmány javarészt követi a rendezvény programját. A háború egyházi vonatkozásait vizsgáló szekció előadásait azonban a Debreceni Református Hittudományi Egyetem korábban már közölte egy önálló kötetben, így ezek a tanulmányok ebben a kiadványban már nem szerepnek.

Püski Levente szerkesztői előszavában leszögezi, hogy mind a konferenciának, mind az abból megvalósult kötetnek két alapvető célkitűzése volt. Egyrészt az, hogy a korszakkal foglalkozó rangos történészek mellett a pályájuk elején álló fiatal kutatók is lehetőséget kapjanak arra, hogy a konferencia szakmai közönsége és az olvasók elé tárhassák kutatási eredményeiket. Másrészt arra próbált törekedni, hogy a hagyományosabbnak nevezhető, főleg politikára és hadtörténetre fókuszáló aspektusok mellett újszerű, eddig talán kevesebb hangsúlyt kapó értelmezési módok is szerepeljenek a kiadványban. Ennek eredményeképp a közölt tanulmányok egy része a külpolitikát, más része pedig a társadalmat és a háború viszonyrendszerét állítja a középpontba, ezen belül is különválasztva a személyes élményekhez, tapasztalatokhoz és a háború utóéletéhez, emlékezetéhez kapcsolódó kérdésköröket.

A szerkesztő is elismeri, hogy ilyen megközelítés mellett az olvasóknak kínált kép igen sokszínű, ám óhatatlanul mozaikszerű lesz. Ennek elkerülése érdekében a kötet Romsics Ignác áttekintő tanulmányával indul, amely végigveszi az első világháború fontosabb köztörténeti eseményeit, nagy hangsúlyt fektetve arra, hogy mentalitástörténeti forráscsoportokon, tábori és családi leveleken, naplófeljegyzéseken, irodalmi műveken keresztül mutassa be, hogyan élte meg az 1914 és 1918 közötti időszakot a kor embere, és ezt miként interpretálta az európai történetírás az elmúlt száz esztendőben.

A bevezető tanulmányt követő első rész a „Nagy Háború” bizonyos aspektusait a nemzetközi kapcsolatok tükrében láttatja. A négy tanulmányt felölelő fejezet első írásában Barta Róbert áttekinti az internacionális viszonyokat a háború előtt, magukat a szemben álló feleket, a háborúhoz vezető legfontosabb diplomáciai eseményeket, a háború fordulópontjait, és a békerendszer hiányosságait. Maga a témaválasztás szorosan kötődik a szerző munkásságához, hiszen ez a munkája a 2010-ben Debrecenben Az első és második világháború képes története címmel megjelent kiadvány vonatkozó részeinek átdolgozott változata. Barta Róbert értekezésében felhívja a figyelmet a „rövid 20. század” kifejezésre, ami a magyar és nemzetközi történetírásban egyaránt kezd egyre elfogadottabbá válni, melynek értelmében a korszak kezdete nem a századforduló, hanem az első világháború kitörésének évszáma, azaz 1914. Lezárása pedig nem a 2000-es ezredforduló, hanem a Szovjetunió szétesése, a hidegháború lezárása, vagyis 1991. A soron következő három tanulmány már nem rendelkezik ilyen széles spektrummal, hanem egy-egy konkrét külpolitikai, főleg angolszász kérdéskör vizsgálatával foglalkozik. Hajdufi Orsolya Éva az első világháború Írországra gyakorolt rövid és hosszú távú hatásait elemzi, így az ír elszakadási törekvések elhalasztását, a pártok általános radikalizálódását és a különböző félkatonai szervezetek megjelenését a háborúban csak közvetetten, a brit birodalom által érintett térségben. Lévai Csaba egy igen problematikus kérdéskört jár körbe, amikor az Egyesült Államok világháborús részvétele, illetve annak katonai és diplomáciai vetülete helyett a korabeli alapvető polgári szabadságjogokat korlátozó kémkedési törvényekkel foglalkozik három esettanulmányon keresztül. A szerző megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormánya a háborús helyzetben számos esetben korlátozta az egyén természetes és politikai jogait, ám kétségtelen, hogy más hadviselő országokkal ellentétben, bírói tárgyalás nélkül egyetlen kémkedéssel gyanúsított vádlottat sem ítéltek halálra. A fejezet utolsó tanulmányában Szeghő Patrik a szerbek és más délszláv népek szerepét elemzi az első világháborús brit külpolitika tükrében. Rávilágít arra, hogy a közös ellenség megléte és