Századok – 2017
2017 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Hermann Róbert (szerk.): Magyarország hadtörténete III. Magyarország a Habsburg Monarchiában 1718–1919 (Kincses Katalin)
933 TÖRTÉNETI IRODALOM A mostani kötet kapcsán kiderült: ugyancsak a szerzői szándékoknak eleget téve sikerült szakítani a korábbi összefoglalókat jellemző „függetlenségi” szemléletmóddal. Ez a magyarázata, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc története a korábbiaknál az egészhez képest rövidebb terjedelmet, viszont a 18. századi dinasztikus háborúk, a napóleoni háborúk, valamint az első világháború nagyobb hangsúlyt kapott. A szemléletbeli újdonságot az jelenti, hogy a kutatás a Rákóczi-szabadságharcot lezáró időszaktól az 1848–49-es szabadságharcig elveti az önálló magyar haderő megszűnésének teóriáját, mert bebizonyosodott: össz birodalmi keretek között hol alárendeltebb, hol hangsúlyosabb részként, de folyamatosan működött. Végül, a magyar hadtörténetírás szakított a háborúk történetének – és tegyük hozzá: ideológiai mozgatóinak – kizárólagos bemutatásával is. Azonos hangsúllyal tárgyalja a szervezeti kérdéseket, a logisztikát, a felső vezetést, a hadkiegészítés rendszerét, s olyan témákat, melyeknek kutatása a korábbiakhoz képest új eredményeket hozott, például az életmód-, a viselet-, a mentalitás-, a tudománytörténeti és nem utolsósorban a gazdaságtörténeti aspektusokat. Örvendetes módon sikerült további két buktatót elkerülni, ami arányaiban kiegyensúlyozott kötetet eredményezett. Egyrészt napjaink egyik leginkább kutatott területe (legalábbis Magyarországon), a társadalomtörténet nem vált a kötetben egyeduralkodóvá, a szerzők hasznosították a napjainkban háttérbe szoruló gazdaságtörténeti, s a kevéssé kutatott tudomány- és technikatörténeti vonatkozásokat is. Másrészt szerencsés módon a divatos kutatási témák (például: propaganda, életmód, mindennapi élet) arányaiban nem kaptak túlzott mértékben teret. Czigány István a Magyar Királyság 18. század eleji hadügyi berendezkedésének kérdéseit, a császári-királyi hadsereg működését, ellátását, a magyar alakulatok összbirodalmi hadseregbeli szerepének aspektusait, a dinasztikus, törökellenes háborúkban való részvételüket tárgyalja, különös tekintettel a huszárokra, mint megbecsült és hatékony, speciálisan magyar eredetű fegyvernemre. A magyar csapatok és katonák szerepét a Habsburg birodalmi hadseregben Mária Terézia uralkodását követően a Napóleon-ellenes háborúk végéig Lázár Balázs tekintette át. Nagy feladatra vállalkozott, amit kitűnően oldott meg, hiszen a magyar történelem egyik legkevésbé kutatott időszakáról van szó, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a bécsi kongresszusról készített 200. évfordulós kiállításon (Európa Bécsben. A bécsi kongresszus, 1814/15) a kollégák a történeti hátteret primer levéltári források alapján kellett, hogy áttekintsék, mert az osztrák történetírás is mostohán bánik a korszakkal. Ráadásul, egy jóformán háborús eseményeket tekintve állandósult, ezzel párhuzamosan modernizációs törekvések sorozatát felvonultató időszakról van szó, melyet folyamatában és nemcsak politikai, katonai, hanem gazdasági összefüggéseiben kell értelmezni, ahogyan Lázár Balázs is ezt a metódust alkalmazta. A Szent Szövetség időszaka (1815–1848) politikai elitjének legfontosabb felismerése, mint ahogyan arra Hermann Róbert rávilágított a korszak hadtörténetét összefoglalva, hogy (a törékeny) európai hatalmi egyensúly nem tartható fenn tovább az állandó katonai konfliktusok lezárása nélkül. Az 1848-as bécsi kongresszus megállapodásai több mint fél évszázadon át, ha békét nem is, de működőképes egyensúlyi politikai rendszert tudtak teremteni. A katonai kihívást a Monarchia hadserege számára ugyanakkor az 1820-ban, 1831-ben, majd 1848–49-ben birodalomszerte fellángoló felkelések, szabadságharcok jelentették. Az önálló nemzeti haderő megteremtésének reformkori előzményeit Molnár András ismertette. A nemzeti haderő erőfeszítéseit, a ’48–49-es hadjáratok pontos eseménytörténetét a társadalmi, politikai átalakulások tükrében, valamint a nagyközönség előtt kevéssé ismert katonai eseményt: a magyarországi katonaság birodalmi felhasználását az észak-itáliai háborúkban pedig a kötet szerkesztője foglalta össze.
