Századok – 2017
2017 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Hermann Róbert (szerk.): Magyarország hadtörténete III. Magyarország a Habsburg Monarchiában 1718–1919 (Kincses Katalin)
934 TÖRTÉNETI IRODALOM Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc örökségeként felfogható magyar katonai emig ráció törökországi, észak- és dél-amerikai, itáliai tevékenységét, két évtizedes politikai szerepvállalását (a független Magyarország megteremtéséért) Kedves Gyula összefoglalásából ismerhetjük meg. Csikány Tamás a szabadságharc vége és a kiegyezés közötti időszak császári hadseregének át-, illetve a magyarországi kiegészítésű ezredek újjászervezését, az erdélyi határőr ezredek megszüntetését, a hadügy szinte minden területét érintő reformok magyarországi vonatkozásait, s egy újabb háborús időszak eseménytörténetét: az 1859. évi itáliai háborúban a magyar ezredek részvételét, az 1864. és az 1866. évi háborúk históriáját írta meg. A dualizmus időszaka és az első világháború teljes katonai történetének összegzésére Balla Tibor és Pollmann Ferenc vállalkozott a kiegyezéstől a Tanácsköztársaság végéig, Krámli Mihály pedig a császári (és) királyi haditengerészet történetét foglalta össze. Ebben az időszakban folyamatosan napirenden volt a császári és királyi haderő osztrák és magyar hadseregre történő bontása a poroszoktól 1866-ban elszenvedett vereség következtében bevezetett hadseregreform okán, a kiegyezést megelőző követelések hangoztatásakor azonban a császári politikai vezetés ettől mindvégig mereven elzárkózott. Emiatt a magyar politikusok a közös hadsereg rovására a nemzeti haderőnek tekintett, 1868–69-ben gyalogos- és lovascsapatokból felállított magyar királyi Honvédség jelentős szervezeti fejlesztésére, létszámának növelésére, a felszerelés és a fegyverzet színvonalának emelésére törekedtek, s hogy a Magyarországról sorozott ezredekben minél több magyar tiszt szolgáljon. A könyvnek talán ezek azok a fejezetei, melyek a leginkább építettek a társadalomtörténeti összefüggésekre, különös tekintettel a tisztikarra. Az első világháború magyar vonatkozásai a hadszíntereken folyó események korrekt felsorakoztatásával kerültek bemutatásra. Mindvégig szem előtt tartva, hogy a Monarchia háborús politikájába és katonai cselekvési „programjába” szervesen illeszkedjen, és ezáltal nemcsak érthetővé, hanem az összbirodalmi motivációkat tekintve értelmezhetővé váljon a magyar katonai szerepvállalás. Hiszen e nélkül többek között a veszteségi arányok sem érzékelhetők (az elszenvedett kárt – nagyon átgondolt módszertani eszközök figyelembe vételével – csak becsülni lehet, pontos nagyságát ugyanis sem a kortársak, sem az utókor nem tudta felmérni a katonai és polgári adminisztráció által készített dokumentáció megsemmisülése, selejtezése miatt). Nem volt könnyű helyzetben Pollmann Ferenc, amikor a Károlyi-korszak katonai és a magyarországi Tanácsköztársaság hadügyi politikájának megírására vállalkozott. A téma kutatását ugyanis a rendszerváltás előtt ideológiailag befolyásolták, utána pedig egészen napjainkig, a trianoni trauma máig kellően fel nem dolgozott mivolta miatt a napi politika, a sajtó és a publicisztika is véleményt nyilvánít erről az időszakról (talán elég, ha csak Károlyi Mihály történeti szerepének megítélésére utalok). Ez a tudományos kutatást ugyan nem befolyásolja, de a kutatási eredmények korrekt, mértéktartó hangnemben tolmácsolt elfogadtatását a közönséggel nem könnyíti meg. Pollmann Ferenc összefoglalója okkal lehet a továbbiakban kiindulópont a kérdés után érdeklődők számára. Kolontári Attila a magyar internacionalisták 1917–1922 közötti szerepvállalását foglalta össze az oroszországi polgárháború összefüggésrendszerében. A kérdés az elmúlt időszakban új rendszerbe helyeződött azáltal, hogy a kutatás igyekezett feltárni a magyar hadifoglyok oroszországi sorsát, a körükben végzett agitáció valós történetét, eredményeit. Gyökeres szemléletváltás történt annak megválaszolásában, hogy miért csatlakoztak tömegesen a hadifoglyok a bolsevikokhoz. „A forradalmi messianizmust” felváltotta a valós indok: „számosan voltak olyanok is, akik a táborokban uralkodó nyomorúságos, elviselhetetlen körülmények miatt” tették ezt. A kötet utolsó negyedének tematikáját a történeti muzeológia területére érkezve a korszak tárgyi kultúrájának bemutatása adja. Megtaláljuk benne a fegyverzettörténeti (Kedves
