Századok – 2017

2017 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Gerhard Wolf – Norbert H. Ott (szerk.): Handbuch Chroniken des Mittelalters (Veszprémy László)

928 TÖRTÉNETI IRODALOM azért is érdekes, mert nyitott voltával szinte ösztönözte a folytatókat az időben következő pápák és császárok bejegyzésére, aminek köszönhetően ugyanazon mű egyes kéziratai is bi­zonyosan különböznek egymástól. A szoros tartalmi kapcsolódás miatt itt kell megemlíteni Tobias Tannebergernek (Technische Universität, Dresden) a családfák és uralkodói leszár­mazási fáknak a kéziratok, leginkább a világkrónikák és pápa-császár krónikák vizuális kul­túrájában játszott szerepéről szóló tanulmányá t. A késő középkori és kora újkori német nyelvű krónikairodalommal 11 tanulmány fog ­lalkozik. Ezek sorában megismerkedhetünk a német nyelvű történetírás 11–12. századi kez­deteivel (Stephan Müller , Universität Wien); a 13. századi német világkrónikákkal (Mathias Herweg, Universität Karlsruhe), Heinrich von Münchennek az Utinó-féle krónika kapcsán is emlegetett világkrónikájával (Norbert H. Ott); a braunschweigi és mecklenburgi rímes krónikával (Gesine Mierke, TU Chemnitz); a bajor és osztrák dinasztikus és tartományi tör­ténetírás alapítás mítoszaival (Joachim Schneider, Johannes Gutenberg-Universität Mainz). Távolabbi kitekintésre hívnak a svájci és a német lovagrendi törté net í rást átfogóan bemu ­tató írások (Regula Schmid, Universität Bern; Arno Mentzel-Reuters, MGH München). A virágzó világi városi történetí r ás termésé nek bemutat ása során a nemesi családi króni ­kákat (Gerhard Wolf, Universität Bayreuth), Ulrich Richental konstanzi zsinati króniká­ját (Thomas Martin Buck, Pädagogische Hochschule Freiburg) ismerhetjük meg, míg Peter Johanek (Westfälische Wilhelms-Universität Münster) a városi történetírás átfogó képé t tár ­ja az olvasó elé. Thomas Alexander Bauer az általa monografikusan is feldolgozott 1475-ös Landshuter Fürstenhochzeit, György bajor herceg és Jagelló Anna esküvőjét, és a rákövetkező örökösödési háború forrásait mutatja be. Az egyik fő forrás – a Mátyás–Beatrix esküvőt is megörökítő Hans Seybolt kapcsán – említést nyer egy a kéziratban található, de itt nem azonosított „magyar” krónika, aminél pedig utalni kellett volna a Grzesik tanulmányában egyébként szereplő Heinrich von Mügeln Ungarnchronik jára. Az „európai krónikák” fejezetben 9 tanulmány olvasható, köztük a minket legköze­lebbről érintő kelet-közép európai területről a lengyel–magyar krónika kapcsán nálunk jól is­mert Ryszard Grzesik (Poznań ) írása. A cseh, lengyel és magyar késő középkori historiográfia korrekt, bár éppen magyar vonatkozásban nem mindig a legújabb szakirodalmon nyugvó adat gazdag összefoglalóját nyújtja. Az orosz fejedelemségek történeti irodalmának értő be­mutatását Font Márta (Pé csi Tudományegyetem) jegyzi, míg a bizánci történeti irodalmat Julianus Africanustól a közel száz példányban fennmaradt, erotikus epizódokkal színesített Manasses-féle verses krónikákig Sergei Mariev (Ludwig-Maximilians-Universität München) tekintette át, a magyar bizantinológusok közül egyedül Orosz Lajosra hivatkozva. A magyar olvasó számára jól hasznosíthatóak a nyugat-európai történetírásokkal foglal­kozó fejezetek. Mintaszerű a budapesti Közép-Európai Egyetemen is gyakran megfordult Sverre Bagge (Universitetet i Bergen) tanulmánya a skandináv országok irodalmáról, s kü­lönösen tanulságos az írott krónikák és a szóbeli hagyomány viszonyát forráskritikai szem­pontból vizsgáló alfejezete. Bagge tanulmánya során felmerül, hogy ha (közel) azonos szem­pontok szerint (anyanyelv és latinitás, világi és hagiografikus irodalom, írott és orális kultúra , szent és világi életrajzok, krónikák és társadalom viszonya) vizsgálták volna az egyes szerzők a rájuk bízott korszakot, akkor a könyv egésze is koherensebb és didaktikusabb lett volna. Hasonlóképpen jól szerkesztett tanulmányok olvashatók a holland, angliai, itáliai és ibériai krónikákról. A holland fejezetben Geert H. M. Claassens a legfontosabb hol­land nyelvű krónikákat mutatja be. Külön figyelmet szentel a Speculum historiale n alapu ­ló Jacob van Maerlants krónika Mohamedet és az iszlámot tárgyaló fejezetei nek, valamint annak a kérdésnek, hogy a történeti műfajokban miért maradt meghatározó a verses for­ma egészen a 14. századig. Graeme Dunphy (Hochschule für angewandte Wissenschaften

Next

/
Thumbnails
Contents