Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gaucsík István: A Hangya a malomkövek között. Az 1930-as párizsi csehszlovák–magyar szövetkezeti egyezmény és a hozzá vezető út
A HANGYA A MALOMKÖVEK KÖZÖTT 912 szétosztásának szabályai stb.). Ezután következett a tőkenagyság megállapítása: a Hangyát 1919-ben 1320 egyéni tag és 2415 szövetkezet alkotta. Az egyéni tagok 14 527 alapító üzletrészt jegyeztek, fejenként 1000 korona értékben, ezenkívül 2831 részvényt 100-100 korona értékben. Összesen tehát 14 810 100 korona tőkéről volt szó. A fogyasztási szövetkezetek mint alapítók 1000 korona értékben 1734 üzletrészt, és 100 korona értékben 21 169 közönséges üzletrészt jegyeztek. Ez az összeg 3 850 900 korona volt. A Hangya szerint Szlovákia területén, ottani székhellyel 683 fogyasztási szövetkezet működött. Ezek a szövetkezetek 6593 üzletrésszel, tehát 659 300 koronával rendelkeztek. A KSZ ezekből csak 593 szövetkezet létezését volt hajlandó elismerni. Ezután következett a KSZ jogi helyzetének a megállapítása, a zárlat állami bevezetése és „az új együttműködési központ” szerepének tisztázása. A döntőbíróság felsorolta a Hangya korábbi jogi lépéseit és a prágai legfelsőbb közigazgatási bíróság 1923-as határozatát, amely a zárgondnokságot törvénytelennek találta (a prágai perindítás itt 1922-höz van kötve). A döntőbíróság ezzel kapcsolatban mintha csodálkozását is kifejezte volna: „Tényleg azonban a zárlat fenn lett tartva, a bíróság nem tudja miképpen, és a budapesti Hangya jelenleg a cseh–szlovák vegyes bírósághoz fordult.” A tárgyalás kezdetén a csehszlovák fél kijelentette, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy a KSZ-t is bevonják a perbe. Ez ellen a magyar kormány képviselője tiltakozott, joggal tartva attól, hogy így a per során a Hangya érdekeit kevésbé hatékonyan lehet majd képviselni, de nem járt sikerrel. 31 A Hangya elsősorban az – az összefüggéseket vizsgálva valójában teljesíthetetlen – anyagi követelésekre helyezte a hangsúlyt: követelte a zárlat feloldását, az ingó és ingatlan vagyona feletti szabad rendelkezés helyreállítását; a nagyszombati, galántai és zsolnai ingatlanok zárlat alóli feloldását és a lefoglalás, tehát az 1919. június 13-i előtti állapot visszaállítását. A pozsonyi zárolt ingatlanért 335 440 csehszlovák koronát követelt.32 Egyéb károkért 2 205 858,16 csehszlo vák korona megfizetésére tartott igényt 5% kamattal 1920. január 1-jétől, az 5% kamaton felül pedig további éves kártérítési kamatot, melyet 15%-ban állapított meg. A zsolnai ingatlan bérleti díjaként évenként 1500 csehszlovák koronát követelt 1920. január 1-jétől. Saját alkalmazottainak „rendelkezésre bocsátása” címén 174 968,90 csehszlovák korona megfizetését kérte, kártérítésként. Ezen felül 31 „Az Ústredné družstvonak jelen perben semmi szerepe nem lehet. Ezen per a csehszlovák államnak a trianoni szerződéssel ellenkező eljárása és magatartása ellen irányul. Ezen perben semmi szükség statisztákra, akik csak eszközei az alperesnek, s a dolog lényegére nézve csak megismétlik azt, amit alperestől már úgy is hallottunk.” MNL OL Z 795 26. cs. 94. t. 193. sz. Hangya termelési és fogyasztási szövetkezet a cseh–szlovák állam ellen. Bp., 1929. aug. 13. 32 A pozsonyi ingatlan lefoglalása szintén törvényellenes volt.
