Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gaucsík István: A Hangya a malomkövek között. Az 1930-as párizsi csehszlovák–magyar szövetkezeti egyezmény és a hozzá vezető út
GAUCSÍK ISTVÁN 911 A budapesti Hangya-központ pozícióinak megőrzése érdekében végig a törvényesség talaján állva a diplomáciai és nyomásgyakorló eszközök gazdag tárházát sorakoztatta fel az 1920-as évek elején, de áttörést nem sikerült elérnie. A nagyszombati kirendeltség szlovák felszámolását jogilag nem ismerte el, a KSZ-t pedig felülről oktrojált szervezetnek tartotta, amely a felvidéki Hangyatagszövetkezetek integrálásával a szövetkezeti autonómia közmegegyezésen alapuló téziseit sértette. A Hangya vezetése az 1919. június 13-a (a KSZ beavatkozása) előtti jogállapotot tartotta magára nézve érvényesnek. A nagyszombati kirendeltség 1923-as önhatalmú szlovák megszüntetése és vagyonának elkobzása után a Hangya a nemzetközi fórumokon kereste igazát, de elhúzódó jogi eljárásra kellett felkészülnie. 29 A luzerni csehszlovák–magyar szövetkezeti per 1929-ben A Hangya a luzerni székhelyű csehszlovák–magyar vegyes döntőbírósághoz 1923. december 30-án nyújtotta be keresetét vagyoni követelései tárgyában. A döntőbíróság azonban csak 1927. július 29-én hozott határozatot, amelyet Csehszlovákia a KSZ nevében 1927. október 22-én megfellebbezett. A döntőbíróság végül 1929. július 18-ra tűzte ki a következő tárgyalást. Ezen meghallgatta a magyar és a csehszlovák kormány képviselőit, valamint a Hangya ügyvédjét, egyben ügyvezető igazgatóját, Dömötör Lászlót is. 30 A döntőbíróság kiindulópontként meghatározta a Hangya jogi helyzetét: a szövetkezet magyar magánjogi kereskedelmi társaságként a trianoni békeszerződés 246. szakaszának értelmében „magyar alattvalónak” minősült. A benyújtott alapszabályok alapján megvizsgálta a központ és a tagszövetkezetek viszonyát (rendes és alapító tagok, a tagok anyagi jogai kilépéskor, kedvezmények 29 A nagyszombati kirendeltség működésével, a szlovák gazdasági nacionalizmussal és a Hangya pozíciók átmentésére tett kísérletekről lásd Gaucsík István: A szövetkezeti autonómia jegyében. A Hangya érdekérvényesítési stratégiái Csehszlovákiában (1919–1923). Fórum Társadalomtudományi Szemle 17. (2015) 2. sz. 3–25. A KSZ politikájához és a szlovák szövetkezetpolitikai célokról lásd Gaucsík István: A szlovákiai magyar szövetkezeti mozgalom a hálózatépítés és a központszervezés tükrében (1918– 1938). Fórum Társadalomtudományi Szemle 10. (2008) 3. sz. 74–76. 30 A luzerni bírósági tárgyalás francia nyelvű jegyzőkönyvének hiteles magyar nyelvű fordítását használtam. MNL OL Z 795 26. cs. 94. t. 193. sz. Hangya termelési és fogyasztási szövetkezet a cseh–szlovák állam ellen. Bp., 1929. aug. 13. A bírósághoz benyújtott Hangya-dokumentációra lásd uo. Hoches Schiedsgericht! Dátum nélkül. A magyar kormányt Gajzágó László, neves diplomata és jogász, a csehszlovák kormányt pedig Antonín Koukal képviselte. A döntőbíróság összetétele: Schreiber (elnök), Szladits Károly, dunaszerdahelyi születésű jogász (magyar döntőbíró), Hora (csehszlovák döntőbíró) és Struycken (mindkét állam által elismert semleges döntőbíró). A dokumentumban nyilvánvaló elírás az 1919. május 13-i dátum. Lásd még MNL OL Z 791 10. d. 7. t. A Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja Igazgatóságának és Felügyelő-Bizottságának közgyűlési jelentése az 1929. évi zárszámadásokról. Bp. 1930. 9.
