Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934
HAMERLI PETRA 899 Magyarország és Olaszország, a marseille-i merénylet vádlottjai Az Usztasa legismertebb akciója – amelyet testvérszervezetével, a VMRO-val együttműködve hajtott végre – az 1934. október 9-én elkövetett marseille-i merénylet volt, amelynek során I. Sándor mellett Louis Barthou francia külügyminiszter is életét vesztette. A merényletet az Olaszországban élő usztasákat koordináló Ercole Conti értesülése szerint egy hét főből – egy nő és hat férfi – álló terrorista csoport követte el, akik közül hárman megfordultak korábban Jankapusztán is.109 Az eset igencsak kellemetlen időpontban érintette az olasz kormányt, ugyanis amikor 1933 januárjában Adolf Hitler német kancellár lett, és propagandába kezdett az Anschluss érdekében, Mussolini figyelme ismételten Jugoszlávia felé fordult. Az olasz külpolitika ugyanis szerette volna elérni, hogy egy olasz–osztrák–magyar–jugoszláv blokk létrehozásával megakadályozzák Ausztria Németországhoz való csatlakozását, és elejét vegyék Németország Duna-menti térnyerésének.110 A tragikus esemény másnapján Galli felkereste az I. Sándor kiskorú fia, II. Péter mellé utóbb a régenstanács elnökévé kinevezett Pál herceget – aki egyébként személyes jó barátja volt –, s kifejezte az olasz kormány részvétét.111 Jelentésében ugyanakkor nem rejtette véka alá azt a vélemé nyét, miszerint Olaszország számára kedvezőbb lesz Pál régenssége a megboldogult I. Sándor uralkodásánál, ugyanis úgy vélte, hogy Pál céljai között nagyobb szerephez jut az olasz–jugoszláv kapcsolatok megerősítése, mint elődje külpolitikai elképzeléseiben. Ascanio Colonna, budapesti olasz követ meglepetéssel számolt be arról, hogy Budapest nyugalommal tekintett a Marseille-ben történtek nemzetközi visszhangja elé.112 Olaszország kormányához hasonlóan Schuschnigg osztrák kancel lár is igyekezett rögvest tisztára mosni országát az ügyben, miután tudvalevő volt, hogy az Usztasa egyik fő embere, Perčević, Bécsben is tartózkodott. Schuschnigg a Neues Wiener Journal hasábjain tette közzé nyilatkozatát, amelyben kifejezte részvétét a jugoszláv királyi családnak, és igyekezett biztosítani a nyilvánosságot afelől, hogy a történteket a civilizált társadalom elvárásaival összeegyeztethetetlennek tartja. 113 Umiltà, az eseményeket mindvégig figyelemmel kísérő zágrábi olasz konzul tudósítása szerint a merényletet követő napokban Horvátország-szerte az utcákon 109 Pasquale Iuso: Il fascismo e gli ustascia, 1929–1941: il separatismo croato in Italia. Roma 1998. 67. 110 Ormos M.: Merénylet i. m. 85. 111 DDI. Settima serie, vol. 16. 35. irat. 38–39. Galli Suvichnak. Belgrád, 1934. okt. 10. 112 DDI. Settima serie, vol. 16. 36. irat. 39–40. Colonna Mussolininak. Bp.,1934. okt. 10. 113 ASMAE, AA. PP. 1930–1945. Jugoslavia. Busta 55. Fasc. Re Alessandro (Marsaglia). Telegramma n. 4036-A6/2111. Gabriele Preziosi (követségi tanácsos) Mussolininak. Bécs, 1934. okt. 11.
