Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934
HAMERLI PETRA 897 Horvátországnak.” 98 Jelka nem kimondottan Jankapusztát, hanem az Usztasa magyar–olasz támogatásának gyakorlatát kívánta leleplezni emlékiratában, de a francia és csehszlovák sajtó – minden bizonnyal nagypolitikai érdekek miatt – a magyarországi táborról szóló fejezeteket hangsúlyozta, eltúlozva ezek jelentőségét. Jelka ugyanis úgy vélte, hogy „Percsec és a többi emigráns főkép pen [kiemelés – H. P.] Olaszország és bizonyos mértékben Magyarországnak is a zsoldosai.” Azaz a kiadvány Olaszországot tartotta fő bűnösnek az Usztasa támogatásában. Szerepel az írásban egy érdekes bekezdés, amely azzal foglalko zik, hogy Olaszország – amely korábban nem volt bizonyos abban, hogy hasznára válhat a horvát szeparatizmus segítése – végül miért is szánta rá magát az intenzív segítségnyújtásra. Pogorelec ugyanis tudni vélte, hogy Perčec, Pavelić, és az időközben velük szövetkező Belső Macedón Forradalmi Szervezet vezetői szerződést kötöttek a római kormánnyal, amelyben megállapodtak arról, hogy a támogatás fejében elő fogják mozdítani Olaszország balkáni törekvéseit. 99 Ekkor Perčec és társai még Bécsben éltek. Jelka vallomása voltaképpen csak néhány oldalt szentelt Jankapusztának, e pár oldal azonban bőven tartalmazott olyan információkat, amelyeket fel lehetett használni a magyar kormány kompromittálására. Többek közt hírt adott arról is, hogy Perčecnek az usztasák felügyeletére, tanítására odarendelt magyar személyek is segítségére voltak az emigráció és az eszmék helyett inkább a hazájukat választani akaró horvátok terrorizálásában. Szökési kísérletekről, különféle rémtettekről, öngyilkosságokról, sőt gyilkosságról is beszámolt. 100 Tattay, aki igyekezett megmagyarázni a táborral kapcsolatban nyilvánosságra került információkat a magyar kormánynak „a röpiratból csak a magyar vonatkozásokkal foglalkozott”.101 Ezzel azt érte el, hogy akaratlanul is felnagyí totta a Jankapuszta rémtetteiről szóló hírek jelentőségét. Ha az egész iratot elemezte volna, Jankapuszta valószínűsíthetően eltörpült volna a többi információ jelentősége mellett. Tattay ehelyett magyarázni kezdte, hogy a táborban nem gyártottak fegyvereket, viszont az igaz, hogy „a Janka pusztán élő emigránsok egy része önvédelmi célból pisztollyal el van látva és azok használatában egyszer-egyszer oktatásban részesültek.”102 Tattay elmondása szerint egy szó sem volt igaz abból, hogy a táborlakókat merényletek elkövetésére készítették volna 98 MNL OL K 63 130. cs. 16-7. t. 6267 pol./1933. Az emigráns gonosztevők titkai. Zágráb, 1933. okt. 4. 99 Uo. Itt Jelka Pogorelec vélhetően a Pavelić–Frank-féle, 1929-es memorandumra gondolhatott. 100 MNL OL K 63 130. cs. 16-7. t. 6267 pol./1933. Az emigráns gonosztevők titkai. Zágráb, 1933. okt. 4. 101 MNL OL K 63 130. cs. 16-7. t. 170 pol./1934. Tattay jelentése. Bp., 1934. jan. 13. 102 Uo.
