Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: Magyar–olasz együttműködés a horvát szeparatisták támogatásában 1927–1934
HAMERLI PETRA 893 legtehetségesebb horvát vezetőtől, de ugyanakkor teremtettek egy új mártírt is a „horvát ügynek”. 69 1931-ben lehetőség adódott az olasz–jugoszláv viszony javítására, amire maga a jugoszláv király szolgáltatott alkalmat. Augusztusban I. Sándor Olaszországba utazott annak érdekében, hogy Mussolinival közvetlenül tárgyaljon az államközi kapcsolatok javításának lehetőségéről.70 A király egy magánbeszélgetésen azt állította, hogy a Franciaországgal való szövetséget is kész lenne feladni azért, hogy megegyezésre juthasson Olaszországgal. 71 Olaszország különösen kereskedelmi szempontból lett volna fontos partner Jugoszlávia számára, de a király legalább ennyire kívánta a politikai megegyezést is – azonban, mint hangsúlyozta, csakis Jugoszlávia államberendezkedésének megszilárdításával együtt.72 Ez érthető akár úgy is, hogy Sándor király kész lett volna egyezségre jutni az olasz kormánnyal annak érdekében, hogy Olaszország ne támogassa a horvát ellenzéket. De szívesen egyezkedett volna a király Mačekkal is, aki kifejtette – legalábbis az olasz dokumentumok tanúsága szerint –, hogy a horvátok nem kívánják feláldozni magukat egy olyan államért, amely előbb-utóbb úgyis szét fog hullani, mégpedig nem külső ráhatásra, hanem belső ellentétei folytán.73 A horvát ellenzék 1932. november 7-én nyilatkozatot is közzé tett – ezek voltak az úgynevezett zágrábi pontok –, amelyben kifejtették, hogy a horvát lakosság elítéli a szerb hegemóniát és diktatúrát, s célja az ország föderalizálása. 74 A jugoszláv kormánnyal való megegyezésre olasz részről is mutatkozott némi készség. Az olasz illetékesekben ugyanis csakúgy, mint a magyar politikusokban, időről időre felmerült, hogy a jószomszédi viszony jegyében valamiféle kompromisszumos megegyezést kössenek Jugoszláviával. Ezek a megegyezési kísérletek azonban rendre meghiúsultak.75 Ennek oka az volt, hogy valamelyik fél min dig szabott olyan feltételt, amelyet a másik állam nem volt hajlandó teljesíteni. 1932-ben például a jugoszláv kormány azt kívánta, hogy Olaszország mondjon le a Jugoszláviával szembeni területi követeléseiről, és a balkáni törekvéseiről. Ezt pedig Olaszország – félve, hogy ez esetben Franciaország kiszorítaná a vágyott befolyási övezetéből – nem volt hajlandó megígérni. Ő maga ugyanakkor azt kérte Jugoszláviától, hogy a délszláv állam ismerje el pozícióit Albániában, amibe 69 ASMAE, AA. PP. 1931–1945. Jugoslavia. Busta 3. Fasc. Separatismo croato. Telegramma n. 653/94. Rochira Grandinak és Gallinak. Zágráb, 1931. febr. 24. 70 Massimo Bucarelli: Mussolini e la Jugoslavia (1922–1939). Bari 2006. 198. 71 DDI. Settima serie, vol. 11. 238. irat. 415–416. Galli Grandinak. Belgrád, 1932. febr. 23. 72 Uo. 73 DDI. Settima serie, vol. 12. 16. irat. 14–17. Umiltà Grandinak. Zágráb, 1932. ápr. 15. 74 Sokcsevits D.: Horvátország i. m. 493–494. 75 Az olasz–jugoszláv megegyezés csak később, 1937. márc. 25-én jött létre.
