Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
A NEMZETI LIBERALIZMUSTÓL A KERESZTÉNY ÚJKONZERVATIVIZMUSIG 874 újabb törvényhozás gyógyítani azon sebeket, melyeket korábbi legislatiók ejtettek.”94 Vagyis megmenteni azt a magyar nemességet, amelyet Asbóth a magyar államiság s nemzeti lét biztos támaszának gondol, s amelyet szerinte a jobbágyság – túl gyorsan és megfelelő előkészítés nélkül végrehajtott – megszüntetése, a tőkés gazdasági viszonyok hirtelen térhódítása tett tönkre. 95 S amikor Asbóth – már az 1905–1906-os nagy alkotmányválság és a koalíció uralma után – mérleget von a szabadelvű párt hosszú uralmáról, akkor már nem talál abban más súlyos kivetnivalót, mint hogy a „capitalistikus börze-liberalizmus” szálláscsinálója volt, és vallásos érzületükben támadta meg a nagy néptömegeket.96 Önmagában tehát a kiegyezéshez való merev ragaszkodás Asbóth szerint nem idegenítette volna el a tömegeket a Szabadelvű Párttól. Viszont a tőkés társadalmat és az azt igazoló laissez-faire liberális közgazdaságtani nézeteket Asbóth – a kialakuló hazai kapitalizmusról szerzett tapasztalatai nyomán – egyre radikálisabban kritizálta. Természetesen a „romantikus”, érzelmi alapú, a tőke uralmától, a piacgazdaságtól inkább az alapvető emberi értékeket, az emberi kiteljesedés lehetőségeit féltő, mintsem a kizsákmányolást és a nyomort számon kérő kapitalizmuskritika korábban is jelen volt Asbóth gondolatvilágában. Az Álmok álmodójá ban például ezt olvassuk: „Oh, időnk fia, büszke vagy korodra, bámulod haladásodat? S hova haladunk vajjon? Félek, rettegek, iszonyodom, hogy maholnap élet helyett csak az életért való küzdelem, ember helyett csak gép fog létezni. A gépnek invasióját látom mindenütt, hódító elve tipor le mindent. A munkát, mely egykor egészet alkothata, s az alkotásnak gyönyörével, minden gyönyör leggyönyörűbbjével bírt, széjjelszakítottuk. Nem jut egynek-egynek belőle több, mint egy-egy fogás, mely magában véve mit sem alkot; a munkának egy-egy rongya jut kikinek, s nem tudja, honnan jött, s mivé lesz? Az oknak s a czélnak tudata nélkül való pontosság lesz a tökély netovábbja. Teljes odaadásra kényszerít a lázas verseny, s ha ez által tökélyre vitted, sem örömöd, sem előhaladásod nincs többé munkádban, s nincs többé szabadulásod tőle. S a perczekben, melyeket le nem foglal munkád vagy üzleted, követel-e emberéletet? Avagy nem-e a fásult pihenésnek agóniájába dőlsz? Avagy nem-e oly élvezetek karjába, melyekre fennmaradó kevés idő is elég? Az érzékeknek, nem az embernek, hanem az ál latnak durva élvezeteibe? 97 (Kiemelés tőlem Sz. M.). Kísérteties a hasonlóság e 94 Asbóth J.: A magyar birtokos osztály i. m. 21. 95 Uo. Az a felfogás, hogy a tőkés viszonyok kialakulása „készületlenül” érte a magyar társadalmat, az egész magyar újkonzervatív-agrárius ideológia egyik fő tézise volt. Lásd Szabó Miklós: Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története (1867–1918). Bp. 2003. 134. 96 Asbóth János: Munkapárt és választójog. Bp. 1910. 5. 97 Asbóth J.: Álmok álmodója i. m. 108.
