Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
A NEMZETI LIBERALIZMUSTÓL A KERESZTÉNY ÚJKONZERVATIVIZMUSIG 872 A szekularizált világ eszméi, a „XIX. század uralkodó eszméi”, a szabadság, az egyenlőség és a nemzetiség – mert Asbóth persze itt sem tudott elszakadni Eötvös emlékétől – nemcsak nem valósultak meg a 19. században, hanem radikálisan szembekerültek egymással. Ugyanis a szabadság képviselői, a liberálisok a laissez-faire kapitalizmus szabadságát akarják, amely kizárja az egyenlőséget – a szocialisták pedig a szocializmus egyenlőségét; amely kizárja a szabadságot. S a francia forradalom harmadik jelszava, a „testvériség” mintha teljesen eltűnt volna – illetve akik képviselik, azok éppen azok a katolikusok, akiket mindkét nagy politikai-eszmei tábor, a liberális és a szocialista egyaránt megvet és a múltba akar száműzni. „Ezt már épen csak azok hangoztatják még, a kiktől elfordult mind a két tábor, mely egymást felfalni kész: a régi vallás megfogyott hívei és szolgái, a megüresedett templomokban, szószéken és gyóntatószékben.”90 Pedig a testvériség gondolata – s végső soron a keresztény ség szelleme – nélkül mindhárom „uralkodó eszme” csak eltorzulhat, önmaga ellentétébe fordul át. „Érzi talán az emberiség ösztönszerűleg, ha nem tudatosan, hogy ezek az evangyéliumi eszmék csak az evangyélium szellemében valósíthatók meg, mert e nélkül, vagy épen ennek ellenére, valamint a nagy forradalomban, minden kísérlet ez eszmék megvalósítására csak rémuralom által eszközölhető [...]” 91 Ezért – a politikai hatalom szekularizálódása ellenére – a nagy tömegek ilyen vagy olyan formában visszatérnek a valláshoz. A lourdes-i csoda nyomán kibontakozó vallásos lelkesedés Franciaországban, vagy akár a magyar Alföld szektárius vallási mozgalmai mind-mind azt mutatják, hogy – az állam közönye, olykor pedig ellenségessége ellenére – az emberek transzcendens kiutat keresnek a kor problémáiból. De nemcsak a tömegek térnek vissza a kereszténységhez, hanem a kereszténység is visszatért – miután elveszítette a világi hatalom intézményes támogatását – oda, ahonnét eredt: a tömegekhez, a néplélek, az egyszerű emberek vallásos érzéséhez. „A katholikus világban, amelynek szelleme az egység és universalitás, a pápaság, elhagyatva és megtámadva a királyoktól, megemlékezik az egyház eredetéről: azokhoz fordul, kikről kezdettől fogva előszeretettel gondoskodott, a szegényekhez és elhagyatottakhoz, az ügyefogyottakhoz és elnyomottakhoz intézi szavát, mondván: ’bocsássátok hozzám a kisdedeket’. XIII. Leo Novarum rerum encyklikája epochát jelez az emberiség történetében.” Asbóth konzervatív-katolikus fordulata azzal is összefügg, hogy a dualizmusban szerzett tapasztalati nyomán enyhébbé vált kritikája a nemzeti 90 Asbóth J.: Korunk uralkodó eszméi i. m. 253. 91 Uo.
