Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
SZALAI MIKLÓS 869 „zempléni pontok”,77 amely Asbóth szerint oly megfelelő program, hogy tu lajdonképpen a kormánypárt sem találhat benne semmi kivetnivalót.78 Azt Asbóth már ekkor látta, hogy Sennyey a vezérségre, a nagy konzervatív párt megteremtésére alkalmatlan, mert képtelen népszerűvé válni a politikai elit körében, de szerinte ez nem ok arra, hogy ne kövessük a konzervatív zászlót, hiszen az elvek helyessége és az elvekhez való ragaszkodás az, ami igazán számít egy politikusnál. 79 Végülis Asbóth belátta a konzervatív párti politizálás esélytelenségét – és bár Sennyeyt őszintén szerette, s bántotta az, hogy egyesek emiatt opportunistának bélyegezték – elhagyta a párt sorait.80 A kis jobboldali ellenzék nemcsak azért nem tudott megerősödni, mert Sennyey arisztokratikus modorú, az embereket – és főleg a dzsentrit – megnyerni nem tudó egyéniség volt, hanem azért sem, mert egyes programpontjai (így például a választójog további szűkítése, a szigorú takarékosság az államháztartásban, vagy a közigazgatás államosítása) kifejezetten népszerűtlenek voltak, s a párt Asbóth publicisztikai erőfeszítései ellenére sem tudta „lemosni” magáról azt a bélyeget, hogy tulajdonképpen a bécsi udvarhoz húzó, magyarellenes, „aulikus” arisztokraták és papok érdekeinek képviselője. Amikor a Szabadelvű Párt rendszere a Tisza Kálmánnak kedvezményekkel, személyes előnyökkel lekötelezett, s neki feltétlenül engedelmeskedő „mamelukokból” álló többség megszilárdult, akkor egy darabig Asbóth az összes ’67-es ellenzékieket összefogni próbáló Mérsékelt Ellenzékbe vetette a maga politikai reményeit. Eleinte úgy látta, hogy a Mérsékelt Ellenzékre történelmi küldetés vár. A Szabadelvű Párt liberalizmusa ugyanis csak cégér, valójában a Szabadelvű Párt konzervatív és Ausztria érdekeit szolgálja, ezzel pedig a liberalizmust kompromittálja. Szélsőbaloldal, függetlenségi párt pedig ugyan mindig lesz, de az a politikai stabilitásra komoly veszélyt nem jelent, mert csak akkor erősödhet meg, ha az ország elégedetlen. Egy józan konzervatív politikának van esélye, csakhogy figyelembe kell venni azt – amit Sennyey nem látott –, hogy a magyar politikai élet irányítója még mindig a köznemesség.81 Végül azonban a Mérsékelt Ellenzék sem váltotta valóra Asbóth reményeit. Egyrészt nem volt világos programja, jelentős szerepet játszott benne a Simonyi Lajos-féle „független szabadelvű” frakció, amely municipalista nézeteket – tehát Asbóth felfogásának éppen az ellenkezőjét 77 A dokumentum elemzését lásd Magyarország története 1848–1890. II. Főszerk. Kovács Endre. Bp. 1979. 1223. (A hivatkozott fejezet Szász Zoltán: A konzervatív liberalizmus kora. A dualista rendszer konszolidált időszaka 1875–1890.) 78 Magyar Politika, 1875. május 21. 79 Magyar Politika, 1875. április 28. 80 Asbóth levele Pulszky Polixénához, 1878 febr. 3. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár. Fond VIII./2100. 81 Asbóth János: Új Magyarország. Magyar jelenről, magyar jövőről. Bp. 1880.
