Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
A NEMZETI LIBERALIZMUSTÓL A KERESZTÉNY ÚJKONZERVATIVIZMUSIG 862 egyedül állt még.62 Ezzel szemben Asbóthnál Deák szerepe – szöges ellentétben a saját korábbi álláspontjával, a Három nemzedék Deák-képével – mindössze abban merült ki, hogy pártjával és a nemzettel nagy népszerűsége és tekintélye által el tudta fogadtatni azt a politikát, azt a megoldást, melyért a konzervatívok olyan sokáig küzdöttek. Az októberi diploma után a konzervatívok Asbóth szerint csak azért voltak hajlandóak elfogadni a diploma álláspontját, s megjelenni a diploma alapján létesített összbirodalmi törvényhozó testületben, a Reichsrathban, mert úgy vélték: ez jelentheti az első lépést a történeti magyar alkotmányosság felé. Ennek bizonyítására Asbóth idézi Majláth Györgyöt, aki tiltakozott az ellen, hogy – a jogfolytonossági alapot nélkülöző – Reichsrath törvényeket hozzon. A valóság ezzel szemben az, hogy a rendi-federalisztikus szemléletű októberi diploma a konzervatívok egyértelmű helyeslését váltotta ki, s a konzervatívok csak akkor mondtak le annak megvalósításáról, amikor az a magyar közvélemény teljes elutasításába ütközött. 63 Asbóth szerint a kiegyezést előkészítő Deák-pártnak mindenben engedni kellett Ferenc Józsefnek, s engedett is. Csak ahhoz ragaszkodott, hogy a konzervatívok programját ők hajtsák végre, s hogy nekik jusson a hatalom. A konzervatívok viszont Asbóth szerint önmagukat feláldozva félrevonultak, miután megvalósították az alkotmányosság visszaállítását. Félrevonultak azért, hogy a kiegyezés nagy művének konszolidálását olyan politikusok végezzék el, akiket a közvélemény támogathatott. Ezeknek egyike volt Andrássy Gyula, akinek csoportja fokozatosan kivette Deákék kezéből a kormányzást, s ezzel elkezdődött az országot a pusztulás szélére vezető Andrássy-korszak. 64 Az Andrássy-éra bírálata Asbóth úgy látta, hogy Magyarország a tönk szélére jutott az 1867 óta eltelt években, elsősorban Andrássy Gyula miniszterelnöki ténykedése miatt; mindazonáltal Andrássy személyisége és kormányzása csak „kifejez” szerinte egy általános – a magyarságra a legkárosabb következményekkel járó – politikai irányvonalat: a liberalizmust. Asbóth a „magyar érdek” nevében dühösen támadta meg a dualizmus első miniszterelnökét és rendszerét, s e sértő 62 Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon II. Bp. É. n. [1927.] 162–163. 63 Uo. 134. „Legtöbbjük annyira rabja volt önalkotta eszmevilágának, annyira távol élt a nemzetétől, s annyira nem értette meg és nem akarta megérteni azt az óriási változást, melyet 1848 idézett elő a nemzet gondolkodásában, s melyet ők csak néhány agitátor múlékony művének tekintettek, hogy ők valóban hittek az októberi diploma sikerének lehetőségében.” 64 Szendrei L.: Asbóth János Magyar conservatív politika i. m. 141–143.
