Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
SZALAI MIKLÓS 863 kitételek bántották meg annyira Andrássy Gyulát, hogy Asbóthnak hamarosan távoznia kellett minisztériumi állásából.65 Deák Asbóth szerint a nagy mű, a kiegyezés művének befejezése után nem volt vezér többé, hanem csak zászló Andrássy kezében, melyet olyankor lobogtatott magasan, midőn attól lehetett tartani, hogy a hívek megingatott dandárjai különben nem követnék kalandozásaiban az új vezért. Más szóval ugyan Deák megtette 1867-ben a magáét (még ha érdemei egy részét Asbóth voltaképpen a konzervatívoknak tulajdonítja is), ám utána semmit sem tudott hozzátenni a „magyar állameszme” kiteljesedésének előmozdításához, ezért az asbóthi felfogás szerint leértékelődött a szerepe. Tény, hogy Deák politikai befolyása – részint betegségének elhatalmasodása, részint pártjának kezdettől való heterogenitása folytán, ami természetesen a bomlási folyamatban is meghatározó szerepet játszott – a kiegyezést követő évektől folyamatosan csökkent. Asbóth azért némi igazságot szolgáltat a haza bölcsének: „De cynicus méltatlanság volna Deáknak tudni be az Andrássy-rendszert és eredményeit. Deák a pártot csak a conservativek által létesített kiegyezés elfogadásáig vezette.” Asbóth szerint Deák a bölcset jellemző önismerete miatt irtózott a kormányzás és igazgatás folytonos és rendszeres működtetésének terheitől. Asbóth szerint a liberalizmus magyar képviselői a kiegyezés után feláldozták a „magyar érdeket” a liberalizmus absztrakt politikai és gazdasági elveinek, tehát a liberális demokrácia és a szabad versenyes piacgazdaság megvalósítását fontosabbnak tartották ama történelmileg kialakult intézmények védelménél, amelyek ugyan nem mindig és nem mindenben feleltek meg a liberalizmus elveinek, viszont megfelelően megvédték a magyarság nemzeti érdekeit. A liberális politikai elveket illetően ez azt jelenti, hogy Asbóth szerint a liberálisok doktrinér módon és a nemzeti érdeket háttérbe szorítva követték: –a demokrácia elvét, mert az általános szavazatjogot megközelítő cenzus – (az 1848-as választójog) – az alsóházat szerinte megnyitotta „a magyarellenes izgatóknak, a politikai kalandoroknak és a szellemi csőcseléknek”. (Az utóbbi két kategóriát vélhetően azért emlegette Asbóth, mert az 1848-as választójogi törvény – nem kívánva politikai jogélvezetet senkitől sem elvenni – meghagyta a régi, nemesi választójogot is, ezzel politikai szerepet engedve a deklasszált, vagyontalan ámde politikailag valamelyest tájékozott és a politikába való beleszólásra vágyó nemesek tömegének is.) 65 Báró Kaas Ivor: Előszó i. m. XI. Nem mintha Asbóth tagadta volna Andrássy egyéniségének valós pozitívumait: lendületét, kitűnő fellépését, amely azokat is magával ragadta, akik politikájával a végsőkig elégedetlenek voltak. Lásd erről Ghyczy tervezései. Magyar Politika, 1875. január 17.
