Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
SZALAI MIKLÓS 861 Amellett ez a berendezkedés – ha átmegy a gyakorlatban – megfosztotta volna politikai súlyától a magyar nemességet, márpedig a nemesség – a maga minden negatívumával együtt – „a magyar állameszme szilárd támasza volt.” Az asbóthi felfogás szerint ebből logikusan következett a magyar állam erejének megroppanása és a nemzet leveretése a szabadságharcban. Ámde a forradalom felidézői – Kossuthtal az élen – elmenekültek, s míg Kossuth mind a mai napig jó egészségnek örvend, addig Széchenyi beleroppant a nemzeti katasztrófába, a Kossuth által tévútra csalt szerencsétlen politikusok és katonák pedig áldozatul estek a megtorlásnak. Mégis megmaradt 1848 után egy politikai erő, amely kedvező körülmények között újból felvehette – és fel is vette – a harcot a nemzeti függetlenségért: a konzervatívok. A mű harmadik fejezete, A conservativek küzdelme az alkotmányért azt kíván ja bizonyítani, hogy az alkotmány visszaállítását és az 1867-es kiegyezési rendszer megalkotását igazából egyedül a konzervatívoknak, köztük természetesen Sennyey Pálnak köszönheti az ország. Olykor a fejükkel játszva59 ők írtak emlék iratokat az uralkodóhoz, nekik köszönhető az 1860-as októberi diploma létrejötte, s az 1865-ös országgyűlés összehívása is. Tény és való, hogy a bécsi kormány a konzervatívokat is ellenzéknek, sőt veszedelmes ellenzéknek tekintette, azonban Asbóth hallgat arról, hogy a konzervatív arisztokrata politikusok – ugyan azon dolgoztak, hogy Ferenc József állítsa vissza a magyar rendi alkotmányosságot – eközben kiszolgálták az abszolutista rendszert közfunkcióikban és propagandájukkal egyaránt.60 A konzervatívok a szabadságharc leverése utáni politikai önálló törekvése valójában az 1847-es rendi alkotmányosság visszaállítására irányult. Olyan – sem Kossuth-pártisággal, sem pedig túlzott liberalizmussal nem gyanúsítható – történetíró, mint Berzeviczy Albert állapította meg róluk: „Erről az álláspontról azután Szécsen nemcsak a magyar forradalmat ítéli el, hanem kegyetlen kritikát gyakorol az egész parlamenti rendszer, a sajtószabadság, az esküdtszékek, az úrbérmegváltás, szóval minden szabadelvű reform fölött, a nélkül, hogy a teendőket megjelölné, s a fejlődés irányát kitűzné.” 61 Ezekben az években Deák Ferenc a maga nézetével – hogy tudniillik az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása egyedül az 1848-as törvények legitim törvényként való elismerése és alkotmányos módosítása révén érhető el – teljesen 59 Asbóth J.: Báró Sennyey Pál i. m. 544. 60 Konkrétan Sennyey például a Windischgraetz katonai uralma alatt kiépülő ideiglenes polgári közigazgatás irodalmi osztályának állt az élén. Széchen Antal gróf pedig még Angliába is elutazott, hogy meggyőzze az angol közvéleményt Batthyány Lajos kivégzésének helyes voltáról, s még 1894-ben is lemondott akadémiai tagságáról azért, mert az MTA is részt vett a Kossuth halálát követő megemlékezésekben. Vö. Dénes I. Z.: Közüggyé emelt i. m. 168. 61 Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon. I. Bp. 1922. 210–211. (Gróf Széchen Antal „Politische Frage der Gegenwart” című 1851-es röpiratáról van szó.)
