Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
SZALAI MIKLÓS 849 magában rejt két veszélyt: az egyik a rousseau-i értelemben vett általános akarat, a demokratikus módon meghatározott, de az egyének választásaitól függetlenedett közérdek – s az azt képviselő állam – zsarnoksága az egyéni szabadság rovására, a másik pedig a szocializmus (amely egyébként logikus következménye az előbbinek, hiszen az állam nem uralkodhat másként az egyén felett, mint ha megszünteti a magántulajdont is).23 Ezt a veszélyt csak az egyéni szabadságjogok szigorú körülhatárolása és tiszteletben tartása, valamint a központi hatalom és az egyén közé ékelődő helyi önkormányzati intézmények megerősítésével lehet kivédeni. 24 A demokratikus intézményeknek továbbá nem szabad a történelmileg kialakult állami kereteket forradalmi úton szétrombolniuk, hanem úgy kell kiépülnie a liberális államnak, hogy az a meglévő államot új tartalommal töltse ki – ahogy ez Angliában történt: ezek a gondolkodók – mint a korabeli magyar közgondolkodásban szinte mindenki – Angliát tekintik eszményképüknek. Ámde Kállay és Asbóth liberalizmusa alapvetően különbözik is Eötvösétől, ennek pedig műveik történelmi kontextusa (is) a magyarázata. Eötvös József nagy munkája 1851–54-ben íródott, az 1848-as forradalmak leverését követő reakció időszakában. Igaz, hogy Eötvös a reakció győzelmét átmenetinek tartotta, meg volt győződve, hogy végső soron semmi sem tartóztathatja fel a francia forradalom eszméinek győzelmét Európában25 – műve mégis egy átmeneti korszak terméke, olyan korszaké, amikor a liberalizmus sorsa Európában még eldöntetlen volt. 1867-re, illetve 1872-re sok minden megváltozott. A Habsburg Monarchia végleg feladta az összbirodalmi abszolutizmus ábrándját: kiegyezett az osztrák liberálisokkal és a magyarokkal. Amerikában lezajlott a polgárháború, megszüntették az amerikai demokrácia nyilvánvaló szégyenfoltját, szembetűnő hiányosságát jelentő fekete rabszolgaságot. Közvetlen látótávolságba került, illetve megvalósult a német és az olasz egység: mindkét országban alkotmányos monarchia jött létre. Franciaországban parlamentáris köztársaság alakult, a monarchia visszaállításának reménye szertefoszlott. A pápaság világi hatalma megszűnt, s a pápaság kénytelen volt a maga pozícióját a pápai csalhatatlanság – a kor embere számára riasztó és elfogadhatatlan – dogmájával megerősíteni. A jobbágyság pedig megszűnt még Oroszországban is. Röviden: Kállay és Asbóth már egy győztes liberalizmust tettek magukévá (és persze kritizálták is). Ennek megfelelően forrásaik és vitapartnereik is mások: Eötvösnek Francois Guizot, Asbóthnak és Kállaynak Henry Thomas Buckle és John Stuart Mill. 23 Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. II. Bp. 1981. 204.; Kállay B.: A szabadságról i. m. 70–71. 24 Eötvös J.: A XIX. század uralkodó eszméi i. m. 43–45. 25 Eötvös J.: A XIX. század uralkodó eszméi i. m. 40.
