Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
A NEMZETI LIBERALIZMUSTÓL A KERESZTÉNY ÚJKONZERVATIVIZMUSIG 848 elé terjesztik a kérdéseket, ha pedig így sem jön létre megegyezés, akkor megint csak maga az uralkodó döntene. Ám mindhárom megoldás nem több, hanem kevesebb parlamenti ellenőrzést biztosítana a közös ügyek felett. Maga a Balközép elvi álláspontja, a Pragmatica Sanctio alapján perszonális unió létesítése sem liberális, hanem feudális-konzervatív törekvés, hiszen Magyarország és Ausztria perszonális uniója nem két parlamentáris ország érdekközösségből fakadó együttműködése, mint a kiegyezés, hanem a dinasztia örökös jogainak következménye lenne. A valóságban a Balközép nemcsak bitorolja a liberális nevet, hanem tevékenysége a liberális irányú haladásnak inkább a kerékkötője, mert a kor követelményeinek megfelelő törvényalkotó tevékenység helyett így a kormányzat kénytelen a maga energiáit a közjogi alap megvédésére fordítani. 1872-ben jelenik meg Asbóth „liberális” korszakának „legérettebb termése”, A szabadság című munka. 20 Ezt azonban csak két másik könyv összefüggésében tudjuk megérteni és értelmezni: az egyik Eötvös József A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az államra című nagy opusza, a másik pedig Kállay Béninek, Asbóth János barátjának John Stuart Mill A szabadságról című műve (általa készí tett) fordításához írott előszava, illetve esszéje.21 A helyzetet bonyolítja, hogy ter mészetesen Kállay munkája Eötvös nagy művére (is) referál, aminthogy Eötvöst nem kerülhette meg egyetlen politikai gondolkodó sem a kor Magyarországán. Eötvöst ugyanis a politikafilozófia és az államtudomány abszolút – és nemzetközileg, Európa-szerte is elismert – tekintélyének tartották nálunk, jóllehet munkássága inkább formális, mintsem valóságos hivatkozási alap volt.22 Látszólag mind a három mű ugyanarról szól, s ugyanaz a mondanivalója. A modern társadalomban szükségképpen a liberalizmus eszméi – mindenekelőtt az egyéni szabadság – diadalmaskodnak, de nem azért, mert ezek az eszmék valamilyen a pri ori filozófiai nézőpontból (legyen az tomista-természetjogi, kantiánus, hegeliánus vagy utilitárius) „helyesek”, hanem azért, mert érvényesülésük egy szükségszerű empirikus történelmi folyamatnak, a civilizáció (vagy ahogy mindhárman sokszor kifejezik: a „polgárisodás”) fejlődési folyamatának az eredménye. A modern államok ezért – a korábbi, transzcendens-tradicionális legitimációra épülő államisággal szemben – csak demokratikus alapokra épülhetnek, azonban a demokrácia 20 Asbóth János: A szabadság. Pest 1872. 21 Kállay Béni: A szabadságról. Előszó John Stuart Mill művéhez. Bp. 1993. Asbóth és Kállay munkásságát Mester Béla vetette össze. Lásd Mester Béla: A negyvennyolcas szabadelvűségtől a konzervatív etatizmusig. Korunk. Harmadik folyam 13. (2002) 7. sz. 21–42. Asbóth egyébként liberálisabb gondolkodó – ekkor még – Kállaynál, amennyiben szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy a szabadság határa csak a másik ember szabadsága lehet, nem pedig a társas lét, a közjó érdekében elfogadott korlátozások. Lásd Asbóth J.: A szabadság i. m. 102. 22 Gángó Gábor: Eötvös József uralkodó eszméi. Kontextus és kritika. Bp. 2006. 9. Ugyanakkor Gángó azt is kimutatja, hogy igazán csak Concha Győző fellépése nyomán vált Eötvös a politikatudomány klasszikusává Magyarországon. Lásd uo. 280.
