Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
A NEMZETI LIBERALIZMUSTÓL A KERESZTÉNY ÚJKONZERVATIVIZMUSIG 844 Sem a népszerűség, sem a „divatos” szellemi áramlatok, sem a hatalmi viszonyok megkívánta alkalmazkodás nem téríthette le Asbóthot a „kötelesség” teljesítésének útjáról, ami a politikában azt jelentette: következetesen azon az úton haladni, amelyet gondolkodása, kiérlelt meggyőződése jelölt ki számára. Ezért maradt egyedül, ezért lett – ha több pártot megjárt is – igazából párt nélküli politikus a dualizmus Magyarországán. Asbóth János 1845. június 7-én született Szatumikon. Édesapja, Asbóth Lajos (1803–1882) a szabadságharc honvédezredese volt, Világos után az osztrák haditörvényszék halálra ítélte, majd ezt 18 esztendei várfogságra változtatták. 1856-ban szabadult, hamarosan az osztrák titkosrendőrség ügynöke lett, 1864 tavaszán ő adta rendőrkézre az Almásy-Nedeczky-féle függetlenségi szervezkedés vezetőit. (A család azonban mit sem tudott az apa besúgói tevékenységéről.)5 Asbóth János, aki középiskoláit Pozsonyban végezte, természetesen a szabadságharc mítoszának légkörében nőtt fel, s már 1863-ban, tizennyolc éves korában haditörvényszék elé állították egy függetlenségi összeesküvésben való részvétel gyanújával. Ezért külföldre menekült, s mérnöki tanulmányait, melyeket még Pesten kezdett el, Zürichben (Svájcban) fejezte be. 1866-ban Párizsban belépett a Klapka-légióba, azonban 1867-ben azonnal elfogadta a kiegyezést, és hazatért. Részben vármegyei és minisztériumi hivatalokat töltött be (Krassó vármegye főjegyzője volt), részben pedig újságíróként, politikai publicistaként dolgozott a Kemény Zsigmondféle Pesti Napló és számos más orgánum ( Kelet Népe, Pester Lloyd, Magyar Politika, Ellenőr) munkatársaként. A honvédelmi minisztériumban betöltött állásából – politikai állásfoglalása, „konzervatív fordulata”, s elsősorban Andrássy Gyula politikáján gyakorolt kemény kritikája miatt – 1874-ben elbocsájtották.6 Később, 1881-től újra kormánytisztviselő, osztálytanácsos a barátja, Kállay Béni vezette külügyminisztériumban. A nyolcvanas évek elejétől utazásokat tett a Balkánon és a Közel-Keleten, s ezekből az utakból komoly földrajzi és etnográfiai munkák születtek, amelyek nemzetközi hírnevet szereztek Asbóthnak, s végül 1892-ben az Akadémia tagja lett. Az 1890-es években a magyar néprajzi társaság osztályelnöke is volt. A nyolcvanas évek vége felé visszatért a magyar belpolitikába. 1887-től 1901-ig különböző kerületek országgyűlési képviselője lett, s gyakran szólalt fel a képviselőházban. Először a Szabadelvű Párthoz tartozott, majd az egyházpolitikai küzdelem megindulása után, a Wekerle-kormány egyházpolitikai programjával 5 Ezt csak az 1920-as években, már Asbóth János halála után tisztázta a bécsi levéltárakban kutató Steier Lajos. Vö. Deák Ágnes: „Zsandáros és policzájos idők”. Államrendőrség Magyarországon, 1849– 1867. Bp. 2015. 330–334. 6 Asbóth János: Nyílt levél nagyméltóságú Szende Béla miniszter úrhoz. In: Uő: Magyar conservatív politika. S. a. r. Szendrei László. (Historia incognita) Máriabesnyő 2011. 5–9.
