Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalai Miklós: A nemzeti liberalizmustól a keresztény újkonzervativizmusig: Asbóth János gondolkodói pályájához
843 Szalai Miklós A NEMZETI LIBERALIZMUSTÓL A KERESZTÉNY ÚJKONZERVATIVIZMUSIG: ASBÓTH JÁNOS GONDOLKODÓI PÁLYÁJÁHOZ Asbóth János (1845–1911) különös jelensége irodalom- és eszmetörténetünknek. Íróként egyre inkább elismert és méltányolt jelensége a századvégi magyar irodalomnak,1 azonban a politikusról és politikai gondolkodóról – jóllehet sokan és sokat írtak már róla – nem született átfogó monografikus feldolgozás. Ez a tanulmány sem vállalkozhat erre, de talán meg tudja ragadni az életmű általános kontúrjait, a pályafutás során bekövetkezett főbb irányváltásokat, s az munkásság egészén áthúzódó legáltalánosabb mondanivalót. Kóbor Tamás azt írta Asbóthról: „[...] nem félelmetes politikus, de tökéletes politikai individuum. Úgyszólván párt önmagában, a magyar konzervatív párt, melynek eszméit angol tudással, német kitartással, franczia hevülettel és nem magyar konszekvencziával szolgálja.” 2 Miért lett és maradt Asbóth „egyszemélyes” párt? A választ talán abban találhatjuk meg, amit egyetlen – de irodalomtörténetileg nagy jelentőségű – regényének, az Álmok álmodójá nak befejezésekor – a nyilvánvalóan önmagát reprezentá ló – főhős, Darvady Zoltán szájába ad: „Az élet kötelesség. Még egyszer ki fogok lépni az életbe. És ha fülembe zúg a nemtelenek és lelkiismeretlenek vásári zaja, nem fogok előle menekülni másodszor is. Hanem azt fogom magamnak mondani, hogy itten kötelességet kell teljesíteni. És azt fogom magamnak mondani, hogy minél kevesebben vannak, a kik teljesítik, teljesíteni kell annyival inkább.” 3 Érdemes a regény zárógondolatát összevetnünk Asbóth 1895-ös akadémiai székfoglalójának befejező szavaival: „mert öröm van sokféle, boldogság csak egy van, a szívnek az a békéje, a lelkületnek az a magasztos emelkedettsége, mely a szeretettel és áldozattal végzett kötelességből ered.” 4 1 Vö. Pozsvai Györgyi: Visszanéző tükörben. Az Álmok álmodója ezredvégi olvasata. Bp. 1998. A legutóbbi, egyetemi tankönyvként is szolgáló irodalomtörténetben is fejezetet kapott: Magyar irodalom. Szerk. Gintli Tibor. (Akadémiai Kézikönyvek) Bp. 2010. 576–580. A részlet szerzői Vaderna Gábor és Szilágyi Márton. 2 Semper (= Kóbor Tamás, esetleg Ambrus Zoltán, de ő csak 1891-ben, majd 1899-ben egyszer hasz nálta ezt az álnevet): Krónika Appropriatio. A Hét, 1898. március 27. 193–194. 3 Asbóth János: Álmok álmodója. In: Asbóth János válogatott művei. S. a. r. Kiczenko Judit. (Kötelező ritkaságok 3.) Piliscsaba 2002. 185–186. 4 Asbóth János: Korunk uralkodó eszméi. Székfoglaló beszéd a Magyar Tudományos Akadémiában 1895. okt. 14. In: Asbóth János válogatott művei i. m. 264.
