Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Eőry Gabriella: A kaszinók elterjedése Magyarországon
EŐRY GABRIELLA 837 feletti főfelügyelet a Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részvénytársaságot illeti meg, mely társulat e jogát műszaki igazgatója által gyakorolja.” 77 A Pesti Casino 1830-as átnevezésével a nemzeti kaszinónak nevezett egyesü letek váltak a kaszinók „prototípusává.” A nemzeti kaszinók nagy része azonban nem állta ki az idő próbáját. A régi idők emlékeként mindössze hét nemzeti kaszinó működött még az első világháború után is: Budapesten, Dunaharasztiban, Kaposváron, Miskolcon, Pécsett, Szabadkán és Veszprémben. A nevükben a nemzeti jelzőt hordozó kaszinók valójában semmiben sem különböztek a magukat csak kaszinóként definiáló egyesületektől. A nemzeti jelző általában inkább a kaszinó régiségét volt hivatott jelezni. Kivétel ez alól a Dunaharasztiban 1925-ben alapított nemzeti kaszinó, mely feltehetően hagyománytiszteletből vette fel ezt a nevet. További és egyben befejező kérdése volt a kutatás e szakaszának, hogy meddig maradhattak fent ezek az egyesületek a háború alatt és után. A kaszinók megszűnésének és feloszlatásának legalább két okát lehetett a dokumentumokból kiszűrni. Egyrészt már az ezt megelőző korszakokban is voltak kaszinók, amelyek az érdeklődés hiányára hivatkozva kérték az egyesület feloszlásának jóváhagyását, vagy csak minden egyéb intézkedés nélkül megszűntek működni. Más esetekben az egyes kaszinók ellen a helyi elöljáró vagy a rendőrség indíthatott eljárást. Ennek során feltárták a működéssel kapcsolatos visszásságokat is: például, hogy nem tartanak választmányi gyűlést, hogy nincs leltára a kaszinónak, hogy csak kártyázásból áll az egyesület belső élete, vagy politikai napilapokat járatnak. Mindezek mellett fény derülhetett a tagsággal szembeni kifogásokra is, konkrétan arra, hogy az adott kaszinónak zsidó tagjai is vannak. A harmincas évek végétől fokozatosan szűkülő lehetőségek az egyesületek számára és így a kaszinók számára is egyre nehezebbé tették a fennmaradást. Nemcsak a szabályozás szigorodása és a felügyelet szorosabbá válása, de a tagok anyagi ereje is folyamatosan erodálta a közösségi együttlét e fajtáját. Erre az időszakra az egyesületek fénykora lejárt, működtek ugyan még a kaszinók is, de a bennük folyó élet már meg sem közelítette a dualizmus idejének pezsgését. A korabeli kaszinómonográfiákban a kaszinói élet leegyszerűsödéséről és a működési nehézségek megszaporodásáról írtak a szerzők. Közvetlen alapszabályi változtatást csak a második zsidó törvény követelt az egyesületektől és azon belül a kaszinóktól is. A nehézségek ellenére sok kaszinó 1939 után is, a háborús állapotok alatt is, tovább működött. Az egyesületi élet hivatalos megszüntetésére csak 1945 márciusában került sor, amikor Vajna Gábor a Szálasi-kormány belügyminisztere, minden törvényhatóság tisztviselőjéhez eljuttatott levele értelmében az 77 Likéri Gyári Tiszti Casino 1889-es alapszabálya. MNL OL K150-1889-VII-8-76099. 1813.
