Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Eőry Gabriella: A kaszinók elterjedése Magyarországon
A KASZINÓK ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON 834 a város a harmadik volt a rangsorban.71 Szeged ebben a rangsorban 1932-ben az első helyet foglalta el 325 egyesülettel (2,4 egyesület/ezer lakos). Itt a reformkori alapítású (1829) belvárosi kaszinó mellett tiszti és altiszti kaszinók, és egy városrészi polgári kaszinó működött még. A háromkaszinós települések közül a minden korszakban nagy változatossággal jellemezhető Baján szintén volt egy reformkori gyökerekkel rendelkező kaszinó, valamint az 1857-ben alakult kereskedelmi kaszinó, végül a város legfiatalabb kaszinója, az 1904-ben létrejött Tóth Kálmán Polgári Kaszinó működött még. Az ország második legtöbb egyesületét magának tudó Debrecenben a város kaszinója mellett szintén a tiszti, illetve az altiszti kaszinók működtek még. Miskolcon a polgári és nemzeti kaszinó mellett tiszti kaszinó, Nagykőrösön a városi és a polgári kaszinó mellett kereskedelmi kaszinó fogadta tagjait a két világháború között. A kétkaszinós települések jellemző párosa továbbra is a kaszinó-polgári kaszinó volt. Más esetekben a kaszinó és valamilyen „speciális” (kereskedelmi, altiszti, gyári, városrészi, nemzetiségi) kaszinó működése volt jellemző. A két világháború közötti kaszinók közül a legtöbb nevében semmilyen külön megnevezést sem hordozott. Most is jól elkülöníthető volt a polgári kaszinók csoportja, huszonhat ilyen nevű egyesület működött ekkor. Kiemelkedő volt még a számuk az úri (22), a gyári (15), a kereskedelmi (11) és a katonai kaszinóknak (9). A legidősebb kaszinók között találhattunk még hét nemzeti kaszinót is. A polgári kaszinók alapszabályaiban nem voltak nagyon jelentős eltérések a magukat csak kaszinóként definiáló egyesületek hasonló dokumentumaihoz képest. Általában annyiban különböztek, hogy ezekben a szövegekben az egyesület céljainak megjelölése során egyben a kaszinó célközönségét is konkrétabban meghatározták, gyakran kizárólag a polgári osztály befogadására alakult egyesületként tekintettek magukra. A reformkorban általában a polgárosodás elősegítését tűzték ki célul, később az ipar, a kereskedelem fejlesztését akarták elősegíteni az egyesület munkájával. A kezdetektől az 1880-as évekig haladva a polgári kaszinók alapszabályaiban a célok egyszerűsödése általános jelenség volt. A 19. század nyolcvanas éveitől érvényes alapszabályokban már nincsenek jelen az addig hangsúlyos polgári kaszinói identitást meghatározó jegyek. Egyre inkább csak a szórakozásra fókuszáló egyesületi élet képe rajzolódik ki előttünk. Ehhez képest a két világháború között működő polgári kaszinók alapszabályai nem mutattak jelentős eltérést. A szövegekben ugyanazokat a sablonokat használták, mint elődeik, vagyis ugyanazt a hagyományt tartották követendőnek. Az 1924-ben alakult Kispesti Polgári Kaszinó esetében például az alapszabályban „a kispesti kereskedők s iparosok és más szabad pályán működő polgárok társadalmi és club-életnek 71 Dobrovits Sándor: Kecskemét egyesületei. Magyar Statisztikai Szemle 13. (1935) 5. sz. 435.
