Századok – 2017

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Eőry Gabriella: A kaszinók elterjedése Magyarországon

EŐRY GABRIELLA 815 a gyűjtő- és elosztó központokban volt a legnagyobb az alapítások gyakorisága. Négy település a város és a falu közötti átmenetet képviselte (3,3%). A kaszinót alapító települések közül funkcionális értelemben 17 nem tekinthető városnak, de ehhez hozzá kell számolnunk a besorolatlan 54 települést is (ez utóbbiak azért nem kerültek bele a vizsgálatba, mert nem teljesítették a Bácskai–Nagy kutatás azon alapvetését, hogy kiemelkedő piachelyek lettek volna 1828-ban) – így ösz ­szesen 71 település. Ami tehát együttesen a teljes településállomány 60,1%-át teszi ki. Összességében tehát megállapítható, hogy a reformkorban elsősorban a jogi értelemben városnak tekinthető településeken alapítottak kaszinókat. Ha azon­ban a funkcionalitás felől osztályozzuk az egyes településeket, akkor azt látjuk, hogy a kereskedelmi szempontból fontos és központi szerepkörű városok kisebb részben képviseltették magukat a „kaszinómozgalomban”, mint az ilyen tulaj­donságokkal nem rendelkezők. A kutatás további kérdése volt, hogy miért éppen ezeken a településeken alapí­tottak kaszinókat a korszakban. Mindvégig azzal az alaphipotézissel dolgoztam, mely szerint a kaszinóalapítási kedv vagy a társasági életre való hajlandóság nem számszerűsíthető adatok függvénye volt, hanem a helyi társadalomban élő egyes emberek mentalitásán múlt. A kaszinóalapító települések közül azonban csupán hét olyan volt, melyben a polgári elemek aránya meghaladta az 50%-ot. Emellett nyolc olyan, amelyben a polgári foglalkozásúak aránya 20% alatt volt. Az elosz­lások tehát nem segítettek a kiinduló kérdés megválaszolásában ezért a lépték megváltoztatásával próbálkoztam. Az általános történeti diskurzus azt feltételezi, hogy nemesi kezdeményezésre és azok aktív részvételével alakultak meg az egyes kaszinók, különös tekintettel a reformkorra. Az a néhány forrás és adat viszont, ami a rendelkezésemre állt ezt a vélekedést nem támasztotta alá. A Szeged-belvárosi Kaszinó 1829-ben a Pesti Casino megalakulását követő első alapítási hullám idején jött létre. A kezdetben társalkodási egyesület, majd ca­sinoi egyesület néven szereplő egylet 1839 körül a palánki, majd tíz év múlva a belvárosi kaszinó nevet vette fel. Ebben az esetben nemcsak Czímer Károly kora­beli dokumentumokra támaszkodó, alapos kaszinótörténete26 volt a segítségem ­re, hanem Szeged város monográfiája is. A kötetben Gergely András a kaszinók történetét külön alfejezetben tárgyalja.27 Véleménye szerint a korai alapításban a Szegedre betelepült német polgárság nyugat-európai tapasztalatai játszották a leg­fontosabb szerepet. Ennek a csoportnak a két legtehetősebb alakja, Götz János 26 Czímer Károly: A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története (1829 –1929). Szeged 1929. 27 Gergely András: A polgári társasélet szerveződése. In: Szeged története. II. Szerk. Farkas József. Sze­ged 1985. 713–715.

Next

/
Thumbnails
Contents