Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kádár Tamás: Saul herceg, Bors ispán és Iván úr. Megjegyzések, észrevételek a II. István király uralkodása vége körüli trónutódlási küzdelmek történetéhez
SAUL HERCEG, BORS ISPÁN ÉS IVÁN ÚR 796 Saul trónörökössé választása leírásakor viszont nem utalnak arra, hogy külföldről hívták volna be az országba, így vélelmezhetjük, dezignálását megelőzően Magyarországon élt és alighanem itt is született.29 Apja eszerint, hacsak nem egy külhoni dinasztia magyar földre menekült vagy önként beköltözött sarja volt, a hazai elit Kálmán királyhoz igen közel álló, szűk csoportjából, bizonyára az egyik tekintélyes és előkelő főúri nemzetség tagjai közül került ki. Neve szintén arra látszik mutatni, hogy apja nem külországbeli fejedelmi dinasztiából származott; Szent Pál apostol eredeti, héber, illetve Izrael első, a Szentírás Sámuel próféta Első Könyve című részéből jól ismert királyának nevét ugyanis a középkori európai uralkodóházak több ezer tagja közül senki sem viselte. Domanovszky Sándor vetette fel először az igen imponáló, számomra is meggyőző elképzelést, miszerint Saul atyja a Kálmán király 1111. és 1113. évi oklevelében szereplő bihari ispánnal lenne azonos.30 Lehetséges továbbá, hogy – ott külön cím, tisztség nélkül, talán pályája korábbi szakaszában – ugyancsak ő bukkan fel a Kálmán király nevében hamisított, és 1102-re keltezett tengerfehérvári privilegium tanúsorában. 31 A kutatás kísérletet tett Saul bihari ispán nemzetségi hovatartozásának meghatározására is: Domanovszky véleménye szerint, mivel a kiterjedt főúri rokonság helyi ágai igen jelentős birtoktesteket tulajdonoltak Bihar megyében, a Hont-Pázmány nemhez tartozhatott, Vajay Szabolcs pedig – megfontolásra érdemes érvekkel cáfolva kollégája nézetét – feltételesen a többek között a Berettyó vidékén is birtokló és a vármegyében törzsökös, „ősfoglaló” Ákos nemzetség szülöttének gondolta az előkelőt.32 A kérdés tárgyunk szempontjából majdnem indifferens, jóval nagyobb, és talán Kálmán és Álmos herceg évtizedes viszályával is szorosabb összefüggésben álló jelentőséggel bír ugyanakkor Saul tiszántúli megyésispánságának, bihari működésének ügye. A szinte országrésznyi vármegye az 1107-ben Álmostól elvett és felszámolt dukátus kelet-magyarországi tömbjének egyik legfontosabb, a 11. század végére valószínűleg már nem csupán a tiszántúli tartományrész, hanem az egész nyitrai-bihari hercegség törzsterületéül és központjául 29 Hodinka Antal – a 12. századi magyar krónikára hivatkozva – Sault Zsófia, I. Béla király leánya és Ulrik karintiai (helyesen krajnai és isztriai) őrgróf fiának vélte, lásd Hodinka Antal: Kálmánfi (Kolomá novics) Boris. Történelmi Tár 12. (1889) 421‒433., itt: 425. A krónikakompozíció azonban nem nevezi meg a herceg apját, és Saul nevű fiút nem csupán Ulrik gyermekei, de sem az egész Weimar‒orlamündei uralkodóház, sem pedig az utód dinasztiák tagjai körében sem találunk. 30 Domanovszky S . : A Budai Krónika i. m. 820. 5. jegyz.; SRH I. 444. 2. jegyz. Saul ispán említései Kálmán király okleveleiben: DHA 383., 396. 31 Diplomatički zbornik Kraljevine Hrvatske, Dalmacije i Slavonije. (Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae.) II. Sabrao i uredio T[adija] Smičiklas. Zagreb 1904. 10. 32 Domanovszky S . : A Budai Krónika i. m. 820. 5. jegyz.; SRH I. 444. 2. jegyz.; Vajay Szabolcs: I. Géza király családja. Turul 79. (2006) 32–39., itt: 34., 37., 43. jegyz.
