Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kádár Tamás: Saul herceg, Bors ispán és Iván úr. Megjegyzések, észrevételek a II. István király uralkodása vége körüli trónutódlási küzdelmek történetéhez
KÁDÁR TAMÁS 797 szolgáló territoriális-közigazgatási egysége volt;33 Kálmán király tehát minden valószínűség szerint – csakúgy, mint feltehetően más megyék esetében is – Álmos tisztségviselőjét hamarosan leváltotta, és egyik legmegbízhatóbb, kétségtelen lojalitású hívét nevezte ki Bihar élére a dinasztikus országmegosztás rendszerének megszüntetésekor. Nem tudni, hogy Saul ekkor, vagy csak néhány évvel később nyerte-e el a vármegye – értelemszerűen a legtekintélyesebb főúri hivatalok közé tartozó – ispáni tisztségét, miként archontolológiai adataink nagyfokú szórványossága miatt az sem ismert, meddig viselte azt, a következő bihari ispán ugyanis csak 1138-ban tűnik fel.34 Amennyiben Zsófia hercegnő csakugyan Kálmán és szicíliai normann származású feleségének leánya, az ő férje pedig valóban Saul bihari ispán volt, házasságkötésükre – Zsófia vélelmezett életadatai figyelembevételével – valószínűleg II. István uralkodása idején, annak inkább első felében került sor. A kissé talán meglepő feltevés, hogy egy király – ráadásul látszólag egyetlen – leánya szülőföldjén, egy honi előkelőhöz ment nőül, ha szokványosnak nyilvánvalóan nem is nevezhető jelenség, de korántsem számítana rendhagyónak a korban. Másfelől könnyen lehetséges, hogy Kálmánnak első, hosszabb, hipotetikusan akár 10‒13 évre is kiterjeszthető időtartamú házasságából több leánygyermeke is származott, akik nevét nem őrizte meg a krónikáshagyomány. Megfontolásra érdemes emellett az a tényező is, miszerint II. István és az addig őt, illetve korábban az atyját feltétlenül támogató előkelői csoport egysége különböző okokból az 1120-as évek közepére aggasztóan fellazult, sőt némely csalódott főurak növekvő elégedetlenségükben alkalmasint már ekkortájt elkezdtek tájékozódni Álmos és hívei felé. Ezenfelül uralomra lépése óta fennálló diplomáciai elszigeteltsége az évek során sem csökkent, így a király – látványosan gyengülő belső pozíciója megszilárdítása érdekében – bizonyára kihasználta volna az alkalmat, ha egy tősgyökeres úri família a nagybirtokosok és országos méltóságviselők legfelső rétegéhez tartozó tagja történetesen megkéri tőle nővére kezét. 35 A krónikaszerkesztés 162. – a vak király uralkodásának második felét bemutató – caput jában, ahol meglepő tájékoztatást kapunk II. Béla káros és feltehetőleg méltóságrombolónak is tekintett, mindjobban elhatalmasodó szenvedélyéről, a 33 A dukátus utolsó évtizedeinek és megszüntetésének történetéről lásd Kristó Gyula: A XI. századi hercegség története Magyarországon. Bp. 1974. 88‒124.; Kristó Gy . : A korai feudalizmus i. m. 894., 943., 956‒957.; szűkebb térségünk dinasztikus országmegosztásainak legújabb, alapos feldolgozása: Bagi Dániel: Divisio regni. Országmegosztás, dinasztikus viszály és dinasztikus történetírás az Árpádok, a Piastok és Přemyslidák birodalmában a 11. és a korai 12. században. MTA doktori értekezés. Pécs 2015. 34 Zsoldos A . : Magyarország világi i. m. 137. 35 II. István országlása belső problémáiról lásd Makk F . : Megjegyzések II. Béla i. m. 33‒36.; Uő: A tizenkettedik i. m. 54‒55.; külpolitikai izoláltságára: Uő: Magyar külpolitika (896‒1196). 2. kiadás. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 2.) Szeged 1996. 167‒169.
