Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kádár Tamás: Saul herceg, Bors ispán és Iván úr. Megjegyzések, észrevételek a II. István király uralkodása vége körüli trónutódlási küzdelmek történetéhez
KÁDÁR TAMÁS 791 vonatkozó közlése helytálló, mivel azt bizonyosan kizárhatjuk, hogy II. István és Zsófia csak édesanyjuk révén voltak testvérek, azaz a hercegnő nem Kálmántól született, Saul a „Könyves” jelzővel emlegetett király egyedüli, vagy legalábbis egyetlen ismert unokájaként látta meg a napvilágot; továbbá mert II. István fivére már régen, prepubertás korban meghalt, leányági leszármazotti volta ellenére személye megalapozottan merülhetett fel lehetséges trónörökösként.13 Korrendi megfontolások alapján azonban vitatható, hogy Zsófia valóban Kálmán, avagy a dinasztia egy másik – korábbi generációjához tartozó – azonosítatlan tagjának leánya volt-e. Kálmán király és a hercegnő apa-lány rokoni viszonyát Wertner Mór vonta kétségbe, minthogy Zsófia, abban az esetben, ha csakugyan a király gyermekeként jött a világra, legkorábban 1098 folyamán születhetett; Kálmán tudniillik az előző év második felében lépett házasságra első, szicíliai feleségével, a hercegnő fia, Saul pedig ebből következően 1113 előtt bajosan láthatta meg a napvilágot.14 A herceg eszerint 1127-ben, amikorra a szakirodalom trónörökössé dezignálását helyezi, legfeljebb 14 éves siheder lehetett, így kevéssé valószínű, hogy mint Wertner írja: „ellenkirállyá” emelték volna II. Istvánnal szemben.15 Kiváló genealógusunk megállapításai korrendi tekintetben kétségkívül pontosak és helyesek, konklúziója viszont a forrás szembetűnő félreértelmezésén alapul, következésképp felettébb bizonytalan a helytállósága. A krónikaszövegben ugyanis szó sincs Saul ellenkirálykénti felléptetéséről, azt – minden valószínűség szerint II. István tudtával, mi több, talán épp annak kezdeményezésére – trónörökössé tették, aminek pedig nem különösebben lehetett akadálya zsenge kora, még esetleges kisgyermek volta sem, annál is kevésbé, mert a király és a főurak vélelmezhetően inkább II. István hosszabb ideje fennálló gyermektelensége, mintsem közeljövőbeli elhunyta miatti aggodalmuk okán döntöttek Saul hivatalos trónutóddá való dezignálásáról.16 A nem is oly régmúlt – a legelső krónikákból jól ismert és feltehetőleg a családi emlékezetben is élő – történetében akad is példa 13 Kálmán király családjára, illetve a felmerülő genealógiai problémákra lásd Wertner Mór: Az Árpádok családi története. (Történeti nép-, és földrajzi könyvtár 51.) Nagybecskerek 1892. 218‒219., 226‒228.; Domanovszky Sándor: A Budai Krónika. III. közlemény. Századok 36. (1902) 810‒831., itt: 820. 5. jegyz. 14 Wertner M . : Az Árpádok családi i. m. 218‒219.; Pauler Gy . : A magyar nemzet i. m. 202. Font Márta – egyedüli a kérdésben nyilatkozó medievistaként – úgy gondolja, 1129 táján Saul körülbelül 15 éves korban járhatott, lásd Font Márta: Könyves Kálmán és kora. (IPF-Könyvek 1.) Szekszárd 1999. 78. Abban az esetben, ha a herceg valóban Kálmán unokája volt, mint láttuk, a mondott időpontban ez csak életkora felső határa lehetett. 15 Saul trónörökössé tételének időpontját illetően Pauler Gyula és Kristó Gyula nem nyilatkozott egyértelműen (lásd Pauler Gy . : A magyar nemzet i. m. 238.; Kristó Gy. : A korai feudalizmus i. m. 1182.), Makk Ferenc ellenben 1127 első felére datálta azt (Makk F . : A tizenkettedik i. m. 56.; Uő: II. István i. m. 171.), amivel – az év tekintetében mindenesetre – alighanem egyetérthetünk. 16 Makk F . : Megjegyzések II. Béla i. m. 36.
