Századok – 2017
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kádár Tamás: Saul herceg, Bors ispán és Iván úr. Megjegyzések, észrevételek a II. István király uralkodása vége körüli trónutódlási küzdelmek történetéhez
SAUL HERCEG, BORS ISPÁN ÉS IVÁN ÚR 792 egy bizonyosan kisgyermek korú herceg kijelölt trónörökössé tételére, sőt egyidejűleg, még atyja életében történt megkoronázására is, Salamont 1058 eleje táján mindössze négy-öt évesen avatták királlyá, és egyes vélemények szerint Kálmán 1105‒1106 folyamán szintén megkoronáztatta az akkor ugyancsak mintegy négy esztendős fiát, Istvánt.17 Saul herceg születése időpontját illetően legfeljebb talál gathatunk, az mindenesetre egyfelől szinte bizonyos, hogy legkevesebb két-három évvel fiatalabb volt Bélánál, másrészt: 1128 körül alkalmasint már betöltötte nyolcadik életévét. A herceget csupán egy ízben, trónörökössé jelölése kapcsán említi a krónikaszerkesztmény, és más forrásban sem találunk egyéb érdemi, illetve kétségkívül hiteles információt későbbi sorsára vonatkozóan. A 16. század közepén készült Tarih-i Üngürüsz tudósítása szerint Saul túlélte II. Istvánt, de a főemberek – mivel méltatlannak tartották a királyságra – az uralkodó végakaratát, amelyben ráhagyta a koronát, nem teljesítették, és Bélát ültették a trónra. A krónika iménti információi azonban megkérdőjelezhetőek.18 A latin eredetiről török nyelvre fordított történeti munkát szerzője ugyanis csaknem bizonyosan a Képes Krónika családjába tartozó művek egyike, és/vagy – még nagyobb valószínűség szerint – Thuróczy krónikája alapján, azt többé-kevésbé átdolgozva és néhány helyen kiegészítve, az oszmán történetírói gyakorlat stílusában és vélhetően annak sajátos módszerével állította össze. Az említett adatok ellenben forrásai egyetlen szövegvariánsában sem lelhetőek fel, még utalás szintjén sem. 19 Makk Ferenc, illetve a kutatás a kérdésre kitérő része a II. István halála és II. Béla király 1131. április 28-án lezajlott megkoronázása között eltelt, tagadhatatlanul gyanút ébresztően hosszú, legalább másfél hónapos időintervallumra felfigyelve, hitelt adott a Tarih-i Üngürüsz fenti közléseinek. Feltételezte, hogy a látszólagos interregnum oka egy – a Saul és Béla között a koronáért és az ország feletti főhatalomért megvívott, az előbbi vereségével záruló – belháború lehetett, amely során, vagy eredményeként Saul is életét vesztette. Magam úgy vélem, jóllehet a II. István – egyébként nem pontosan ismert, de legvalószínűbben március első napjaiban, esetleg heteiben történt – elhunyta és Béla királlyá avatása között mutatkozó időkülönbség valóban szokatlan, de messze nem kivételszámba menő eset a 11‒12. század magyarországi uralomváltásainak történetében. A középkori Európa uralkodói általában – nyilvánvaló közjogi és szakrális szempontokból kifolyólag – vitathatatlanul törekedtek rá, hogy 17 Pauler Gy . : A magyar nemzet i. m. 105.; Makk Ferenc: Megjegyzések Kálmán külpolitikájához. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica 67. Szeged 1980. 27.; Uő: II. István i. m. 162. 18 Nagy Szülejmán udvari emberének magyar krónikája. A Tarih-i Ungurus és kritikája. Ford., bev. Hazai György. Bp. é. n. [1996.] (a továbbiakban: TU) 121. 19 A Terdzsümán Mahmúd által lefordított és részint írt krónika forrásairól, hitelességéről és a korabeli török történetírás jellemzőiről: TU 18‒19.; A magyarok története. Tarih-i Üngürüsz. Madzsar Tarihi. Ford., jegyz., utószó Blaskovics József. (Magyar Hírmondó) Bp. 1982. 22‒23.
