Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
HÁMORI PÉTER 777 A politikai értékekhez szorosan „tapad” a hadikárosulti mivoltra, illetve az elcsatolt területekről való menekülésre való hivatkozás. Előbbi a volt középosztály körében 150 esetet (24,23%-ot), a nem ex-középosztályiaknál 122 esetet (16,64%-ot) tett ki; értékhirarchia-pontszámuk is egymáshoz viszonylag közel esik: 8,22 és 8,44. A menekülteknél a szám jóval alacsonyabb: 37, illetve 27 eset. Mindkét segélykérelem-csoport esetében a megoszlás, az érvrendszer és a közlési mód is szinte teljesen megegyezett a politikai említésekével, így e szempontból külön nem elemezzük őket. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a menekültek közt meglepően nagy számban találhatóak olyan személyek is, akik korábban sosem tartoztak annak a középosztálynak a soraiba, mely – a szakirodalom és széles körben elterjedt vélekedés szerint – elsősorban elhagyta az elcsatolt (jelen esetben elsősorban délvidéki) területeket.76 A jelenség mindenekelőtt arra vezethető vis z sza, hogy az érsekség Jugoszláviához került birtokait az 1920-as évek során kisajátították, és azokat többnyire szerb származású telepesek, részben dobrovoljácok között osztották ki, így a korábbi uradalmi alkalmazottak munka és megélhetés nélkül maradtak. 77 Visszatérve a kérelmező aktuális személyes viszonyaihoz kötődő értékek elemzésére, a nem ex-középosztályi csoport esetében szembeszökően gyakori – a betegség említése után a leggyakoribb – a gyermekek (nagy) számára való hivatkozás: 270 kérvényben (36,83%) szerepelt ez az érték. Ugyanakkor a hierarchiában 7,58-as rangszámával a hivatkozás a második legalacsonyabb pontot kapta (csak a vallásos érzelmek értékként való feltüntetése számíthatott még ennél is kevesebb megbecsülésre a kérelmezők körében). A jelenség mögött az értékítélet (azaz inkább az értékítélet bemutatásának, előtárásának) sajátos kettőssége érhető tetten. Valószínűleg a kérelmező családok tényleg nagy részének volt sok, vagy (túl) soknak érzett, (túl) sokként bemutatható számú gyermeke (a gyermekek tényleges száma gyakran nem derül ki). Ugyanakkor úgy tűnik, hogy nemigen számítottak arra, hogy pusztán ez a körülmény „meghatja” a döntéshozókat, emiatt más értékekkel társították, melyek azonban leggyakrabban megelőzték a gyerekszámra való utalást. A volt középosztálybeli kérelmezők sokkal ritkábban, 123 esetben (azaz minden ötödik esetében) hivatkoztak arra, hogy sok gyermekük van, és esetükben sem tűnik úgy, hogy pusztán ez az érv elegendőnek tűnt volna az 76 A kérdéskör egyik korabeli, propagandafelhangoktól sem mentes, ugyanakkor számos élettörténetet közlő forrásgyűjteménye is szinte kizárólag középosztályi életsorsot ír le. Tisza Miksa: A menekültek könyve. A megszállott magyar területekről kiüldözött testvéreink kálváriája. Miskolc 1940. 77 Gyetvai Péter: Egyházi szervezés az egykori déli magyar területeken és a bácskai Tisza mentén. (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae 7.) München 1987.; A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa 1777–1923. Szerk. Lakatos Andor. (A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 3.) Kalocsa 2002.; Török József – Legeza László: A Kalocsai i. m.
