Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN 776 A politikai indokok tematikái (melyek nagyjából a Trianon-antiszemitizmusforradalomellenesség hármas koordinátájában mozognak) ugyanis a két csoport estében gyakorlatilag azonosak – azonban a kidolgozás színvonala kiáltó ellentétben áll egymással. Míg a volt középosztálybeliek kérvényei, bár néha sablonosak és sajtóízűek, általában adekvátak, addig a másik csoport kérelmezőinek a szájában „recsegnek a szavak” – amúgy nemritkán ugyanazok a szavak. Sajátos különbséget alkot, hogy a volt középosztályiak forradalomellenes hivatkozásai elég jól elkülöníthetőek a kérelmezők életkora alapján: az idősebbek mindenekelőtt az 1918–19-es forradalmakat (többes számban, következetesen egybemosva őket) kárhoztatták, míg a fiatalabbak (talán a valódi érzelmeik elleplezésének a céljából is, túlkompenzálásként?) sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztek az aktív, jelen idejű forradalom- és általában társadalmi destabilizáció-ellenességükre. Velük szemben állnak, harmadik típusú stratégiát alkotva a nem ex-középosztályi kérelmezők. Az ő politikai ellenségképük sokkal egysíkúbb: a közülük kikerülő fiatalok és idősebbek is többnyire csak általában emlegették a forradalom- és nyugtalanságellenességüket, és ha említettek is a múltból valamit, akkor az szinte kizárólag a Kun Béla-féle „mozgalomra” vonatkozik (a kommunista vezető neve az ebben a csoportban papírra vetett kérvényekben szerepel sokkal gyakrabban). 75 Mindez a múlt megalkotásának folyamatát árnyalja tovább. A középosztálybeli élettapasztalatokkal, indíttatással bírók sokkal könnyebben hozzáfértek a múlt eseményeire vonatkozó „külső” hírforrásokhoz. Ez a különbség az évek előre haladtával lényegesen csökkent, különösen ebben a sajátos mintában, ahol anyagiak híján feltehetően a hajdan jobb napokat látott kérelemírók sem igen forgattak túl gyakran könyveket, vagy akár napilapokat. Ugyanakkor a középosztályból kiilleszkedett csoport esetében általában megvolt az a kulturális rutin, mely alkalmassá tette őket arra, hogy a korábbi életállapotukban begyűjtött információkból koherens múltképet alkossanak meg, aminek részét alkotta az 1918–19-es – a kérvényt írók szerint a döntéshozók szemében nyilvánvalóan gyűlöletesnek számító – forradalmak emléke is. Aligha meglepő körülmény, hogy a politikai értékre hivatkozók mindkét csoport esetében kizárólag a férfiak közül kerültek ki; mindössze a volt középosztálybeli csoportban találtunk tizenegy női kérelmezőt. Fogalmazásmódjuk, retorikájuk nem tért el a férfiakétól – sőt azzal teljesen megegyezett –, viszont közülük többen, csoportjukban kivételesnek számító módon a politikai indokokat első helyre tették, ami ellentmond a szöveg megformáltságából kivilágló magabiztosságunknak. 75 Öt esetben Kunbella, egyszer kunbella, egyszer Kuhn Bela, három kérvényben Kohn Béla – utóbbi nem egészen biztos, hogy puszta elírás.
