Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
HÁMORI PÉTER 775 végzettséggel, mely különben, ha az illető munkát talált volna, az a középosztálybeli státusz elérését tette lehetővé; esetükben ez annyira nyilvánvaló volt a kérelmezők szemében, hogy mindössze kilencen hivatkoztak más formában is (reménybeli) középosztálybeliségükre. 74 A munkanélküliséget, mint indokot említő kérvények esetében a két csoport stílusa nem mutat olyan mértékű különbségeket, mint más hivatkozások esetében. Különösen tetten érhető ez a múlt megélése, vagy inkább bemutatása esetén. A nem ex-középosztálybeli kérelmezők az elmúlt hónapok, évek eseményeit, többé-kevésbé reménytelen álláskeresését ugyanis csaknem ugyanolyan részletesen írják le, mint a volt középosztálybeliek. Eltérés inkább a munkakeresés előtti idő kezelésében mutatkozik meg: erről csak a kiilleszkedett középosztálybeliek tartanak szükségesnek valamennyire részletes adatokat közölni, míg a másik csoport kérelmei vagy semmi ilyesmit sem tartalmaznak, vagy csak elnagyolt, és sok esetben gyaníthatóan idealizált képet festenek a korábbi életszakaszaikról. Az, hogy a többi értéktől különbözően a két csoport stílusa ebben a hivatkozásban inkább közelített egymáshoz, abban leli a magyarázatát, hogy a nem volt-középosztálybeliek közel fele – eltérően a más indokokat kiemelő, de velük azonos társadalmi csoportba sorolt kérvényezőtől – korábban iparban dolgozó, gyaníthatóan, olykor bizonyíthatóan szakmával bíró, a tanultabb munkakeresők közül kikerülő instanciázó volt. A munkanélküliségnek, mint segítségre képesítő körülménynek értékként feltüntető kérvényekhez hasonló gyakoriságú és rangszámú a volt középosztálybeliek politikai hivatkozású segélykéréseinek csoportja is (98 kérelem, a kérések kerekítve 16%-a, 6,46 rangszámmal). A hivatkozás értékének alacsony volta – a legkevésbé fontos, általában sokadik szempontként tüntették fel – különösen akkor feltűnő, ha szembeállítjuk a másik csoport hasonló kérvényeinek alacsonyabb gyakoriságával (4,37%, azaz darabra 82 kérvény), de sokkal magasabb hierarchiájával (7,84 pont). Úgy tűnik, hogy míg a ex-középosztálybeliek inkább „rutinszerűen” írtak bele kérvényeikbe politikai indokokat, talán eleve feleslegesnek tartva ideológiai igazodásuk heves bizonygatását, addig az alacsonyabb társadalmi státusúak esetében ez a döntéshozókkal alkotott érzelmi közösség kialakításának fontos eszközeként tűnt föl a szemükben. A korhangulat, a sajtó szerepe és a nem ex-középosztálybeliek esetén különösen a templomi prédikációk tematikája aligha mellőzhető körülmények, de ebben az esetben sem szabad megfeledkezni az igazodási igényről és a minta másolásáról. 74 A maradék 50 főt némi töprengés után nem vettük fel az (elvesztett és visszaszerezni remélt) középosztályiságukra hivatkozók csoportjába, hanem azok közé soroltuk, akiknek idetartozásáról más körülmények alapján döntöttünk: a 134 ilyen kérvény közül az 50 munkanélküliséget említő a legnagyobb egységes csoportot alkotta.
