Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
HÁMORI PÉTER 763 vagyonuk, annak elvesztése, mióta és miért voltak közsegélyesek, hogyan és miért nyertek szegénységi bizonyítványt, folyamodtak-e segélyért a politikai községhez, és ha igen kaptak-e segélyt, voltak-e büntetve, ha igen, miért stb.) A kérdések meg nem válaszolása annál is furcsább, mert felsorolásuk, és az, hogy alatta csaknem féloldalnyi helyet hagytak szabadon az egyéb közlésekre, azt mutatja, hogy a kérdőív összeállítói kíváncsiak voltak a kérelmező múltbeli viszonyaira és múltból a jelen állapothoz elvezető út főbb eseményeire. Mivel nem látszik túl valószínűnek, hogy az adatok rögzítői, a környezettanulmányozók jártak volna el felületesen – a többi, jelenre vonatkozó kérdőpont esetében inkább a túlzott, már-már rigorózus pontosság volt a jellemző47 – aligha gondolhatunk másra, mint hogy a környe zettanulmányok alanyai, a kérdezettek nem akarták vagy tudták megválaszolni a kérdéseket, jóllehet ezzel a segély elnyerését kockáztatták. Ennek ellenére a nem ex-középosztálybeli kérvényezők látszólag már-már szinte kínosan törekedtek arra, hogy múltjuknak minél kisebb szeletjét hozzák a döntéshozók tudomására. Példa erre, hogy közülük 61 fő volt korábban az érsekség, illetve az érsekuradalom alkalmazottja vagy annak hozzátartozója (8,65%), a szolgálati viszonyukra való részletesebb utalást (például annak időtartamát vagy egyéb körülményt) ritkán, a szolgálattól való megválás (például kiöregedés, felmondás stb.) körülményeit pedig alig gyakrabban említették. Velük szemben a volt-középosztálybeli ex-alkalmazottak – összesen 11 fő – három kivétellel hosszan ecsetelték múltjukat, többek között azon keseregve, hogy saját maguk mondtak fel (öt fő), illetve hogy Trianon miatt vesztették el az alkalmaztatásukat (három fő). A nem volt-középosztálybeli segélykérők jelen-központúságára jellemző az a gyakran visszatérő stílusfordulat, mely először közli a kérelmező vagy családtagja(i) éppen fennálló viszonyait (például „négy gyermekem az elemi iskolába jár, ezért munkában nem segíthetnek”), és csak akár mondatokkal később az azt kronologikusan megelőző, a múltban lejátszódó eseményeket („gyermekeim születtek hat, hét, kilenc és tizenegy évvel ezelőtt”).48 Megjegyzendő az is, hogy ha a múltról esetenként mégis közöltek információt, azt szinte sosem a jelennel linearitásban tették meg: a leírt esemény (általában valamely tragikus történés) és a segély indokául közölt állapotok között eltelt időről szinte semmit nem tartottak feljegyzésre méltónak és/vagy alkalmasnak. 49 47 Az „adósságok” kérdőpont esetében a magánadósságok alpontban a néhány filléres, egypengős bolti tartozásokat is feltüntették nem egyszer, míg az adótartozások alpontnál a községi nyilvántartásban néztek utána a valós helyzetnek. 48 B. Józsefné (Tass) kérelme, 1939. dec. 8. 49 Jó példa erre V. Pál fajszi lakos 1941-es kérelme: „A családunkat ért sorscsapások tízenegy ével ezelőtt kezdőttek (sic!), mikor is leégett az istállónk és benne égett mind a kettő lovunk, aztán most fél ével ezelőtt béhivták István fijamat azota pedig nincsen senki aki eltartaná a családot. Magam nehéz betegségbe estem feleségemnek csontszúja van dolgozni egyikünk sem tud és van három unokánk is
