Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Szegénysorsok a Kalocsai Érsekséghez benyújtott segélykérelmek tükrében (1920–1944)
SZEGÉNYSORSOK A KALOCSAI ÉRSEKSÉGHEZ BENYÚJTOTT SEGÉLYKÉRELMEK TÜKRÉBEN 764 Úgy gondoljuk, hogy az a kérdés, hogy az említett kérvényezők „eltitkolták-e” múltjukat, vagy nagyon is őszintén fogalmaztak, mert nem volt „múlt-tudatuk”, egyedül a kérvények alapján aligha válaszolható meg. Valószínűsíthető azonban, hogy inkább a második lehetőségről, a múltkép hiányáról lehet szó. Erre utal az, hogy ha a múltról mégis közöltek adatokat, az nagyon sporadikus volt, szinte sosem alkotott folyamatos elbeszélést. A legjobb példát azok a nem voltközép osztálybeli kérvények szolgáltatják, ahol egy múltbeli, olykor régmúltbeli esemény leírását minden átmenet nélkül követi a jelen körülményeinek közlése. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy több kutató, különösen Walter J. Ong szerint a szóbeli kultúrák – márpedig a nem ex-középosztálybeli kérelmezők általában ilyen, „írás-idegen” közegből kerültek ki – mintegy szabadulni akarnak a múlttól, mivel elsősorban a jelen homeosztázisban tartására összpontosítanak, így minden múltra vonatkozó adatot, mely a jelen megértéséhez nem kapcsolódik parancsolóan, igyekeznek a feledésnek átadni. 50 A múlt „meg nem élése” az ex-középosztálybeli kérelmezőkre sokkal kevésbé volt jellemző. Nem is lehetett az, mert legtöbben (78,39%-uk) hivatkoztak saját vagy férjük (apjuk) korábbi foglalkozására vagy társadalmi státuszára, így múltjuknak legalább egy fontos részéről számot adtak. A múlt egy időszakra koncentráló ábrázolása, megkonstruálása ezekben a kérvényekben speciális szerepet játszott. Egyrészt jelezte, hogy a kérelmező valaha az „úri társadalom” tagja volt (vagy meghalt szülei révén az lehetett volna), másrészt fontos kontrasztelem: bemutatása ugyanis általában a jelen sanyarú viszonyainak érzékletes és érzelem(bár korántsem mindig adat-) gazdag leírása után következik, azzal ellentétpárt alkotva; a jelen testesítette meg a valóságot, a múlt pedig a „milyen lehetne” mellett még inkább, sugalmazva a „milyennek kellene lenni” szerepet vette magára. 51 A múlt megalkotására vonatkozó törekvés tekintetében az ex-középosztályi kérvényezőknél sajátos nem szerinti megoszlást lehet találni. Azon 134 kérelmező között ugyanis, akinek korábbi „középosztályhoz tartozásáról” nem a levélíró soraiból, hanem más forrásból (például környezettanulmányból vagy a kérelem hátoldalára írt kezelési feljegyzésből) értesülünk, s így a múlt teljesen, vagy szinte akiket nekünk kellene el tartani.” A kérelem mellett lévő környezettanulmányból kiderül, hogy az agg, 72 éves családfő betegsége több éve kezdődött, akárcsak feleségéé. 50 Walter J. Ong: The Presence of the Word. Some Prolegomena for Cultural and Religious History. New Haven 1967.; Uő: Interfaces of the Word. Studies in the Evolution of Consciousness and Culture. Ithaca–New-York 1977.; Uő: Orality and Literacy. The Technologizing of the Word. London 1982. 51 Ezt az sem cáfolja, hogy erről a múltról általában csak néhány szót, legfeljebb három-négy mondatot írtak a kérvényezők (pl. „vármegyei címzetes jegyző özvegye vagyok”; „szolgálaton kívüli főhadnagy vagyok, városunk közönségének valaha megbecsült tagja” stb.) Ellentmondás a közlések tömörsége és a nekik tulajdonított szerep között mégsincs, mert maguk a kérvények sem hosszabbak gyakran egy-másfél oldalnál.
