Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
MOLNÁR PÉTER 729 ciszterci ugyanakkor ismerte a Gui de Bourgogne -t is, de a hadba vonulás alól kibú vókat sújtó Nagy Károly-i büntetés történetét onnan sem vette át – vagy nem vette észre ezt a részletet, vagy nem tatotta azt fontosnak.70 Ha pedig Nagy Károly történetét elbeszélve nem jutott eszébe ez az elmélet, akkor miért gondolt volna rá a magyarok kapcsán? Nyilván magyar információinak forrásából eredt ez a – nála tévesen a „hétmagyarhoz” kapcsolva feltűnő – történet is. Györffy György felvetésének nyomán és Anonymusra tekintettel Veszprémy László úgy fogalmazott: „[...] a magyarországi jogi gondolkodás [evvel] a problémával már a 13. század első évtizedeiben foglalkozott, s a francia eredetű nézetek recepciójára már akkor sor került.”71 Győry János a Dares Phrygius álnév alatt megírt Excidium Trojae , a pszeudo-kalliszthenészi Alexandrosz-életrajz egyik la tin nyelvű átdolgozása, a Historia de praeliis Alexandri Magni , valamint – mivel Észak-Franciaország és a Brit-sziget akkoriban egy „kultúrterületet” alkotott – Malmesburyi Vilmos Fest Sándor által Anonymus forrásai közé sorolt Gesta regum Anglorum-át vizsgálta. 72 Utóbb Horváth János kétségbe vonta, hogy Anonymus iskolázottsága egészen pontosan Orléans-hoz lenne köthető.73 Ugyanő egyben tévesnek tartotta Fest Sándor és Győry János álláspontját, akik szerint Anonymus bizonyos stilisztikai sajátosságait Malmesburyi Vilmostól tanulta volna el, és így azt is vitatja, hogy a 12. századi angol krónikás művét a névtelen jegyző forrásaként kellene számon tartanunk.74 Győry János azonban meggyőzően érvelt amellett, hogy a két másik szöveget – közülük is különösen a Dares Phrygius neve alatt fennmaradtat – leginkább a kor észak-francia iskoláiban lehetett megismerni.75 Horváth János azonban „megvilágítandónak” tartotta, hogy a név telen jegyző, akit „olvasmányai és [...] baráti köre is Franciaország területéhez kapcsolnak” miért követte művében annak az ars dictaminis műfajnak a szabá lyait, melynek összes 1180 táját megelőzően készült kézikönyvét Itáliában írták, köztük Hugo Bononiensisnak azt a Rationes dictandi prosaice című tankönyvét is, bevezető után kezdődik a történeti kompiláció (f. 41 rb): Incipit liber quintus qui dicitur Cronosgraphia diuersarum hystoriarum. A Descriptio öszefoglalása a IX. könyvben: f. 56 ra-b (a keletre induló sereg toborzása: f. 56ra ), (http://www.gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b10723143m, letöltés 2017. febr. 16.). 70 André Moisan: Aubri de Trois-Fontaines à l’écoute des chanteurs de geste. In: Essor et fortune de la Chanson de geste dans l’Europe et l’Orient latin. Actes du IXe Congrès International de la Société Rencesvals pour l’Étude des Épopées Romanes, Padoue–Venise, 29 août – 4 septembre 1982. Szerk. Alberto Limentani et al. Modena 1984. 952., 959. 71 Veszprémy L.: Árpád-kori i. m. 216. 72 A korábbi szakirodalomból elsősorban lásd Győry János : P. mester franciaországi olvasmányai. Ma gyarságtudomány 1. (1942) 8–25. A Győry János által tárgyalt és egyéb szövegek Anonymusra gyakorolt hatásáról újabban lásd Thoroczkay Gábor : Anonymus latin nyelvű külföldi forrásai. Historiográfiai áttekintés. Turul 72. (1999) 108–111.; Veszprémy L. : Árpád-kori i. m. 131–134. 73 Horváth J.: Árpád-kori i. m. 196–197. 3. jegyz. 74 Uo. 196., 205. 75 Győry J.: P. mester i. m. 12., 17., 20–22.
