Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 730 mely „a kétségtelen szövegszerű érintkezésen kívül az egész [anonymusi] mű jellegét is meghatározza”.76 A névtelen jegyzőnél tehát találkozhatunk francia isko lázottságra utaló adatokkal, a vizsgált elmélettel azonban nem, mint ahogy eddig más francia eredetű elméleti sajátosságot sem sikerült nála kimutatni. Nem szabad közben azt sem elfelejtenünk, hogy a Pszeudo-Turpinus és a Descriptio adatai szélesebb körben csak a 13. század első két évtizedétől váltak ismertté a Francia Királyságban; azoknak tehát valamivel később kellett feltűnniük Magyarországon vagyis Anonymus művének a szakmai közvélemény nagy többsége által 1200 körülre datált megírása után.77 Deér József ugyan pályája végén felfedezni vélte a Vita Karoli Magni Anonymusra gyakorolt szövegszerű ha tásának több nyomát, ám az általa felhozott „párhuzamos szöveghelyek” aligha támasztják alá ezt a feltevést, és egyébként sem érintik a jelen keretek között tárgyalt elméletet.78 Ismerve Anonymus arisztokratizmusát, neki egyébként kapóra jöhetett volna egy olyan elgondolás, mely szerint – ha ésszerű magvára vezetjük vissza Alberik idézett megjegyzését – a hét vezér vetette szolgaságra az általuk elrendelt hadjárat(ok)on teljesítendő katonai szolgálatot megtagadó magyarokat. 79 A Névtelen Jegyző nyilván azért nem élt ezzel az elképzeléssel, mert nem ismerte azt. A krónikakompozíció V. István-kori átdolgozója – akit Györffy Györgyöt követve azonosíthatunk Ákos mesterrel – a hazai arisztokrácia egy, az Anonymus által magasztaltnál szélesebb csoportjának nézeteit hangoztatta, melynek nevében kétségbe vonta a hét vezér honfoglaló szerepének számára túlzottnak tűnő kiemelését a korábbi történeti művekben, illetve feltételezett régi hősénekekben (cc. 35-36).80 Ákos mester tehát nem félt szóvá tenni a neki nem tetsző ideákat, mivel pedig a vizsgált elmélet Alberik által torzan visszaadott – de rekonstruálható 76 Horváth J.: Árpád-kori i. m. 208–209. (Az utolsó szó szerinti idézet: uo. 202. 14. jegyz. Hugo tankönyvének Anonymusra gyakorolt hatásáról részletesen lásd 197–208.) Vö. 125. jegyz. 77 Az álláspont legfontosabb kifejtésére lásd Györffy György: Anonymus Gesta Hungarorumának kora és hitelessége. In: Uő : Anonymus. Rejtély[,] avagy történeti forrás? (Hermész Könyvek) Bp. 1988. 28–52. (A tanulmány eredetileg 1970-ben jelent meg.) 78 Josef Deér: Aachen und die Herrschersitze der Arpaden. In: Uő : Byzanz und das abendländische Herrschertum. Ausgewählte Aufsätze. Szerk. Peter Classen. (Vorträge und Forschungen 21.) Sigmaringen 1977. 408–414. (A tanulmány eredetileg 1971-ben jelent meg.) A Deér József által e tézis alátámasztására felsorakoztatott szöveghelyeket, illetve azok értékelését lásd a III. Függelékben. 79 Anonymus arisztokratikus világképéről lásd mindenekelőtt Györffy György: Anonymus társadalmi szemlélete. In: Uő : Anonymus. Rejtély i. m. 53–65. (A tanulmány eredetileg 1984-ben jelent meg.) 80 SRH I. 292. 13. sor – 294. 15. sor. Ákos mester arisztokratizmusára futó megjegyzést tett már Györffy Gy.: Krónikáink i. m. 167. Ákos mester sajátos – elődeitől eltérő – arisztokratizmusának legfon tosabb tárgyalásai azonban Horváth J.: Árpád-kori i. m. 345–349.; Mályusz Elemér: Az V. István-kori gesta. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 58.) Bp. 1971. 53–62., különösen 54–55.
