Századok – 2017
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái II. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 720 királyi szolgálatban álló jogász-hivatalnok hozzájuthatott Primatus szintéziséhez is). A Renart le Contrefait szerzője pedig az általánosan elterjedt gondolat parodi zálásával, illetve (Provins-ellenes) adaptálásával szórakoztatta magát (nincs jele, hogy bárkire is hatást gyakorolt volna). A Veszprémy László által a kérdés hazai vizsgálatába bevont 14. századi katalán példáknak a legkorábbika is több mint két évszázaddal az után keletkezett, hogy a Descriptió ban tudomásunk szerint először leírták – Nagy Károly fiktív szentföldi hadjáratához kapcsolva – a hadba vonulásból magukat kivonók örökletes szolgaságra vetésének tézisét, és közel egy évszázaddal azt követően, hogy ez a gondolat szélesebb körben ismertté vált az észak-francia területeken. A „francia és katalán példák” kiemelése Beaumanir előtt alaptalan, és még a 14. századra vonatkoztatva is e hagyomány katalóniai ágának indokolatlan felülértékelését sugallja.25 A 14. századra ugyanis – Beauvais-i Vince nyomán – már a távoli Izlandra is eljutott a Descriptió nak az a rezüméje, mely a Karlmagnús saga bővebb változatába beemelve tartalmazza a szolgaság eredetének ezt a magyarázatát. 26 A szóban forgó elmélet a Szűcs Jenő által elképzeltnél szélesebb körű 13. század közepi-végi ismertségét látva persze felmerül a kérdés, hogy Kézai Simonnak valóban el kellett-e jutnia a mai Franciaország északkeleti részeire ahhoz, hogy ezekkel a gondolatokkal megismerkedjen. Egy ilyen utazás lehetősége azért merült fel, mert Simon mester – Attila első nyugati hadjáratának útvonalát összeállítva – figyelemre méltó tájékozottságról tett tanúbizonyságot ezen a tájon (c. 11.): A loco autem illo [scil. Basilea] [Ethele] egressus obsedit Argentinam civitatem [...] Amoto autem de loco illo suo exercitu Luxovium, Bizantiam, Chalon, Masticoniam, Lingonensem et Lugdulum Burgundiae destruxit civitates (majd descendens [...] iux ta Rodanum vezeti tovább a hun sereget a szerző által tévesen Katalóniába he lyezett Catalaunum felé).27 A felsorolt városokat Eckhardt Sándor azonosítot ta, egyben kommentárt is fűzött e szöveghelyhez: „Ebben az elsorolásban [sic] pontos geográfiai sorrendben következnek egymásután [sic] a városok: Luxeuil, Besançon, Chalon-sur-Saône, Mâcon, Langres és Lyon.”28 Lyon közismert latin nevének (Lugdunum ) Kézainál olvasható alakja ( Lugdulum ) tollhiba eredménye 25 Lásd 1. jegyz. és a főszöveg vonatkozó részét. 26 Karlmagnús saga. The saga of Charlemagne and His Heroes. Ford., bev. Constance B. Hieatt. III. (Mediaeval Sources in Translation 25.) Toronto 1980. 331–332. (X. rész c. 2.: a hadba vonulásból magukat kivonók örökletes szolgaságra vetése). (Ónorvég nyelvtudás híján fordultam a szöveg angol fordításához.) 27 SRH I. 153. 4. és 9–11. sor. A Rhône-parti út: uo. 153. 11–12. sor. Az idézett szövegben helyes latin nevén (Argentina ) szereplő Strassburg német nevéhez (Kézainál: Strozbur [ c ]) egyéni etimológiai magyarázatot fűz („fal nélküli város” – Attila parancsára). Uo. 153. 4–9. sor. 28 Eckhardt Sándor: A pannóniai hún [sic.] történet keletkezése. Századok 61–62. (1927–1928) 623. A város azonosítását Domanovszky Sándor is átvette Kézai Simon gestájának kritikai kiadásában. Lásd SRH I. 153. 30–31. sor, 4. jegyz.
